rodosto 15 7bris. 1724
Edes néném, ha semmit nem irt volna is kéd az utolso levelében az egésség felöl, de által láthattam. hogy jol fóly az erekben avér, mert a kéd levelén eleget nevettem. ki ne olvasná jó szivel, a kéd okos, és nyájas leveleit. fö képpen mikor jókedvünk van. de csak azért haragszom hogy némelykor rövidek. holot soha hoszu levelet nem irhatna kéd nekem. és ollyan örömmel olvasom. hogy némelykor csak azért irok rövid levelet. hogy hamaréb vehessem a kéd válaszát. csak nem minden ember ir levelet. de nem minden tud ollyat irni. hogy tessék. vannak ollyanok a kik le irják amit akarnak mondani, de a csak száraz, sótalan. és izetlen, némellyek pediglen, leg kisseb dolgot is. ugy fel tudgyák ékesiteni, ollyan izt adnak annak. hogy tettzik. meg bocsasson a kéd veres orczája, hogy meg pirittom. de kevés aszszony, és férfiu tud ollyan szép leveleket irni mint kéd. a melyek ugy tettzenek az elmének, valamint a szép, és jó izü étek, a szájnak., a káposztát akarám mondani. de nem mérém. ne hogy azt nemondgya kéd. hogy a káposztához hasonlittom a kéd levelit. (de meg ne haragudgyunk.) ha szinte ahoz hasonlitanám is. mit vétenék véle. csak azért is azt mondom. hogy a szépen irt levél. az elmének ugy tettzik. valamint a szemnek a kapros. és téjfellel bé boritatot káposzta. amely tavulrol ugy tettzik, mint egy kis ezüstböl valo hegyecske. a melyről ha leveszik azt a lágy ezüst fedelet. alatta. drága füet lehet találni. erre tudom azt mondgyuk, csak a káposzta neki, azt ne csudállya kéd, mert egy nagy könyvet akarok irni a káposztárol, leg elsöben is azt teszem fel. hogy azok a hires romaiak nem tudom mi okbol. az orvos doktorokot a városbol ki tiltották. és két száz esztendeig csak a káposztával gyógyitottak minden féle betegeket. de egyéb dicséretet nem mondanék is felölle. a nem elégé. ha azt mondom. hogy erdélyi czimer, hogy ha pedig a könyvem el készül. azt akarom. hogy atöbb hires auctorok közi számláltassam. mert ugyan is, ha az aranyrol. ezüströl. és egyéb metallumokrol. drága füvekröl, könyveket irnak. miért ne irhatnék a káposztárol. holot száz font réznél. job egy tál káposzta. éh gyomornak. mint hogy már a gyomros materiában elegyedtem. talám követem még egy darabig. nem lehet mindenkor beszélleni nagy dolgokrol. némelykor a cancelláriákon sem forognak
(I. Törökországi levelek: 92)