ha hozzája mégyen, aleány azt nagy szerencsejinek tartván. reá áll, a biró csak hamar a lakadalmat meg csinállya, de öreg lévén, csak keveset lakhoték a feleségivel. és sok pénzit, joszágát a feleséginek hagyá. aki is azután parisban ment, és ót uri aszony modra kezde élni. mint hogy szép volt. egy öreg gazdag generalis meg szereti, és el veszi. de eztet is csak hamar ki szolittyák avilágból. és ez is mindenit a feleséginek hadgya. nó már nagy uri. és gazdag aszszony lett belölle csak hamar; de még a szerencse fellyeb vitte. mert Casimirus király le tévén a lengyel országi királyságot párisban ment lakni, és ót meg látván a mi szerencsés aszszonyunkot, meg szereti, és el veszi, de mind azon által ugy hogy, csak titkos felesége legyen. az aszszony nem törödvén azzal. ha királynénak nem hitták is, mert valoságoson az volt. ha titkon is. mind ezekböl meg láttyuk édes néném hogy mely csudálatos uton vezetetünk. ha szinte az utat nem üsmérjük is. és hogy gyakorta, a szerencsétlenség, szerencsére szolgál, valamint a mi titkos királynénkal történt. mert ugyan is ki ne gondolta volna hogy az a kis szél. holtig valo ártalmára ne legyen. de nem hogy ártalmára. de a tette szerencséssé. és a nélkül. csak alacson rendben maradot, volna. és az a kis szél vitte ötet. a szerencsének parttyára. de nem jovallom mind azon által a leányoknak. hogy az ollyan széltöl várják szerencséjeket. mert az illyen példa talám soha meg nem történt. de mit mondgyunk az iró deákrol. azt mondom hogy csak az ollyan szélre volt érdemes, ugy tettzik mint ha az a frater, csak a szélnek csinált lakadalmat. ugyan csak azzal is maradot, a mely deákbol az ollyan szél ki fujja a szeretetet, meg erdemli hogy a leányok sok babot, és retket egyenek. és ugy meg füstöllyék, valamint a sodort. tudom hogy kéd is erre itéli öket. édes néném itt most én vagyok azur. ugy töltöm az idöt amint lehet. hol jol. hol roszul. hol joban, hol roszban, de csak telik, én is ballagok véle együt. de azt kellene bánnom. hogy nem ugy töltöm. amint kellene, és csak akor akarok jo lenni a mikor meg házasodom. a bizonytalan, és most kellene jo lenni, hogy akor jobb lehetnék. csak azt kel tehát mondani édes néném, maradok a kéd rosz szolgája.
(I. Törökországi levelek: 91)