anépet, mondván hogy Florusnak nem volna szüksége tiszteletekre. a gyalázat után., amelyel illették.
Florus a királyi udvar házhoz szálla. és másnap a székiben üle, a fö áldozo papok. és a város fö renden lévöi eleiben menének, azokot kéré töllök, a kik bestelenségeket mondottak felöle. Azt felelék néki. hogy olyan nagy városban lehetetlen hogy embertelenek ne találkozanak, akiket nehéz volna meg választani atöbitöl., de közönségesen anép nem ohajt egyebet hanem tsak a békeséget, hanem azon kérik hogy felejtené el embertelenségit kevés számu vétkeseknek, anyi sok ártatlanoknak tekintetiért akik ötet arra kerik De semi menttséget nem akarván bé venni. parantsolá a vitézinek. hogy mennének fel prédalni a felsö piatzot, és ölnék meg, akiket ót találnak, A vitézek többet is tselekedének mint a parantsolattyok. mivel közel három ezer, hat száz embert ölének meg. nem tekintvén. se az Aszonyokot. se a gyermekeket sok fö renden lévöket meg fogának, akik közöt valának olyan sidok. kik a Romai lovas titulust viselték. Florus semi tiszteletel nem lévén hozájok. meg veszözteté öket a széke elöt. és azután a keresztre vonatá.
Ezen idöben. Ágrippa király Alexándriába ment volt Tiberius Alexánderhez. a ki unokája volt a sidó filonak. Ez a Tiberius Alexánder el hagyta vala a sidó vallást, és pogány vallásra álla. Nero Császár Egyiptumi préfectusnak tette. ebben az esztendöbe 66. Agrippa tehát ennek ment volt látogatására Alexandriában, a midön ezek a dolgok mennek vala végben, Berenicza, a huga. Jerusálemben lévén., mindent el követe hogy meg tsendesitené Florust. egy nehány szor küldé hozája a maga tiszteit., kérvén arra, hogy ne követne. olyan eröszakoskodást.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 781)