részeiben, tsak imit amot maradának meg egy nehány házak, és minek utánna a tüzet meg tartoztatták volna, le rontván sok házakot, az égés ujontában el kezdödék, és mind egészen kilentz napig tarta, igen sok számuak veszének el, és akik el szaladhatának, a tzintermekben. és avároson kivül valo rosz házakban keresének szállást. Azt pediglen sokan észre vevék, hogy avitézek, a kiket a tüz oltásra szoktak olyan alkalmatoságokban rendelni, és a Császár tisztei. fenyegeték. és nem engedék azokot munkalodni kik a tüzet el akarják vala oltani, de söt még ö magok gyujtogaták, Néro császár akoron Antiumba volt. Romához egy napi földre. és tsak akor tére viszá, a mikor meg hallá hogy a tüz közelgetne az udvar házához, noha az is elége. A koron egy magos toronyba fel menvén, ahonét egészen ki láthatá az égést, és ót musikás köntösben., a maga tsinált verseit kezdé énekleni. a Troja városának el égéséröl.
Mind ezen tselekedetit, akik jol meg visgálák, könyen el hiteték magokal. hogy ö maga volna a kezdöje annak az égésnek. azt pedig vagy oktalanságbol tselekedé. vagy azért hogy olyan rendkivül valo dolgot láthason. vagy hivalkodásbol tselekedé, hogy nevezete fent maradgyon., hogy Roma városát fel épitette. és szebbé tette., minden tehettségivel azon volt. hogy mindenel el hitesse. hogy semi része nem volt. az égésbe, abban munkálodék. hogy a népet meg segittse, el szálittsa. és avárost meg épittse, magára válalá hogy meg tisztittattya az uttzákot. és az el éget házaknak helyeit. mind ezek után is. a Romai nép. tsak néki tulajdonittá az égést, Néro pedig haszontalanul igyekezék azon, hogy akeresztyéneket okozák, mivel még azok is a kik akeresztyéneket nem szereték. szánakodásal tekinték öket, mint olyanokot, a kik a Néro kegyetlenséginek.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 753)