anyához jártak, dolgozni, és magokat mulatni. de mint hogy ez a három kis aszony mindenik jegybe volt, a mátkájoknak is szokások volt minden nap ugyan azon idö tályba a honoria házához el menni, és ótt mátkájoknak udvarlani,
A hilária mátkáját. nevezték. juliusnak, a Constantiájét octáviusnak, a victoriájét, váleriusnak, ezek mind olyan nagy fö renden lévö iffiu urak valának akik mind az iskolájokot el végezvén. mind más tudományokban részesek lévén, alkalmatosak valának az ország szolgálattyára, ezekben mind a jó erkölcs, mind az okoság bövölködöt.
Illyen ritka szépségü, és jó erkölcsü személyek töltének el tehát. egy telet, és a tavasznak felét az egy más közöt valo mulattságban. a honoria házánál, de ezt a társaságot, nem tsak ahajlandoság. és a szeretet foglalta esze, hanem még az atyafiság is. mivel ugy eset. hogy a férfiak is atyafiasok voltak egy másal, ezen szemelyeknek társaságokban. igen gyönyörködöt honoria. és kedvesen halgatta. nyájas beszédgyeket, és mint hogy tanult aszony. sokszor olyan beszédeket hozott elé, a melyekböl tanulhattak., és elejekbe adta az életnek modgyát. a sok nyájas beszelgetés és mulattság után. atél. és a tavasznak fele el telvén. de aszeretet meg maradván, azon gondolkodának, hogy miképpen vehetnék reá honoriát, hogy avaroshoz leg közeleb valo joszágában ki vinné öket, ahol együt tölthetnének ha tsak egy hetet is lakadalmok elött, mivel tizen ött nap mulva együt kelletet meg lenni lakadalmoknak. és lakadalmok után. el kelletet válni egy mástol; Constantia. és viktoria mondák erre. mint egy keservesen [egy-keservesen], édes hiláriám mindnyájan ki mehetnek.. de mi it maradunk. mert talám az anyáink el nem botsátanak minket, oh! édes nénem azon ne busuly. mondá hilária. mert minden sebemböl ki szedem az eszemet., és azon leszek hogy mindnyájan ki mehessünk. ha lehet, hanem holnap azon tanátsot tarttsunk, hogy miképpen vihessük végben ezt a nagy országos dolgot., és ha engemet tenne az egész gyülekezet fö tanácsnak. reménlem hogy hasznos tanácsot adnék. erre mindenik reá álla, de kivált julius neveté beszédit.
Másnap esze gyülvén, szerentséjekre ugy történék hogy honoriának valamel dolga érkezék, és ahoz kelleték látni, azomba atanátsok.
(III. Mulattságos napok: 9)