nagy okoságal, és jó erkölcsökel bövölködött. joszágit, házát, tselédit, igen szép rendbe tudta tartani. és mint hogy az ö okos és betsületes maga viselése mindeneknek tettzet. azért minden féle fö renden lévö urak. és aszonyok. az ö udvarlására igen gyakorta el mentenek. és nála tisztességes mulattságokot találtanak. egy szoval az ö szép rendbe valo háza, példája volt az egész tartománynak. ez az uri aszony, nem hejában hordozta a maga nevét. mivel ha másokot meg tudot betsülleni. a tiszteletet. és a betsületet másoktol igen meg várta.
Ennek az uri aszonynak. nem volt több gyermeke egy leányánál, akiben volt minden gyönyörüsége, ezért is minden okoságát, és elméjit tsak arra forditotta. hogy azt, a jó erkölcsokel fel ékesithesse, és a mindenkori foglalatossága a volt. hogy a leányát meg tanithassa. mind arra, a mi kivántatik egy uri személyhez, és egy jó gazdaszszonyhoz.
Ennek a kis aszonynak neve volt hilária, tizen négy esztendös lévén, jegyben is vagyon. az ö szépsége ha felyül nem halad is mindeneket, de az ö jó erkölcse, okossága, sokakot felyül halad. az ö kegyes, és értelmes beszédit mindenek tsudállyák. olly iffiu leányba, de az vigg, nyájas, és tréfás termeszetiért, minden kis aszonyok szeretik. és mindenek tisztelik. jól is viseli a maga nevét.
Ne tsudállyuk tehát hogy ha az illyen házat sok iffiu urak, és kis aszonyok gyakorolták. de atöb fö renden lévö kis aszonyok közül, kivált kettö legg nagyob baráttságban valának hiláriával. és az ö egymáshoz valo hajlandoságokot., leg inkáb az egy másal valo atyafiság inditotta fel bennek.
Az egyikét ennek a kettönek hitták, Constantiának, ennek a szépségit tsak a kép iró irhatná le, mivel mása nem volt a tartományba. ennek minden maga viselése természete, jó erkölcse, szeretetre, és tiszteletre méltó volt, keveset beszélt, de okosan. és minden szavára igen vigyázot., eméltán viselte a maga nevét, mert minden szavában, és tselekedetében álhatatos volt.
A másodikát hitták Victoriának, erre valoságal illet ez a név, mivel ennek szépsége, szép természete, és jó erkölcse, minden szivet meg gyözöt, és rabsága alá vetette,
Ez a három kis aszony mint hogy együt laktanak kivált télben, a szamos mellet lévö szép városban. azért minden nap a hilária
(III. Mulattságos napok: 8)