el kezdék avégezést, ki egy tanátsot, ki mást monda, hilária pedig nagy vigan fel kele tanátsi székiböl. és mondá. mint hogy az egész tanács engemet választot fejének, és hogy idöt ne veszesünk, mivel ha honoria bé talál jöni, a tanácsnak félben kell szakadni. hanem itt két dologrol vagyon akérdés. az egyike, hogy kit válaszunk követnek, aki meg jelentse az anyámnak nagy szándékunkat. a második. hogy lehet végben vinni hogy Constantiát, és victoriát él botsása az anyok, de ezt az utolso dolgot én magamra válalom,, hanem, ha a nemes gyülés jónak talállya. arra igen jó leszen ö kegyelme. mutatván kegyesen juliusra. azon kivül is fö tanatsosa honoriának. ezt mindnyájan helyesnek találták. fö képpen julius. a ki mindenben kedvit akarta keresni hilariának. julius jó szivel magára válalván akövettséget. ugyan azon estve meg is jelenté adolgot honoriának. és meg is nyeré.
Más nap mindnyájan együt lévén., honoria, aki az emberséget igen tudta. mondá. értettem örömel. hogy a szép társaságnak a legyen kedve. hogy ki vigyem valamely joszágomba. egy nehány napig valo mulattságra. én azt nem tsak örömmel. de jó szivel meg is tselekeszem. nagy betsületnek tartván. ha illyen uri személyeknek valamiben kedvit találhatom. azért mindgyárt. rendelést is teszek. hogy a tisztartomnak mindenre gondgya légyen, vagyon nékem két orányi földre szép házam, és kertem. gondolom hogy oda jó lesz ki mennünk, és meg parantsolom hogy mindeneket készen tarttsanak. hanem már azt lássuk hogy mikor. tettzik, és mely napra a nemes tarsaságnak ki menni, hogy pedig az idöt hejában ne tölttsük a mely igen rövid a lakadalmokig, az én gondolatom a, hogy ma péntek lévén., holnap mindent el készitetek. vasárnap. az Isteni szolgálatot végbe vivén. és együt ebédelvén., negy orakor meg indullyunk. és idején oda érkezünk. ót vatsora készen fog várni, az egész hetet ót töltthetyük. és innep nem lévén ajövö héten. az Isteni szolgálatot sem mulattyuk el. azegész szép. társaság ezt nagyon meg köszönvén honoriának, hilária mondá az anyának. de még it nagy akadály vagyon hátra, mitsoda. kérdé honoria. hilária tsak mint egy félben kezdé meg mondani adolgot, ugy hogy az anya nem érthette meg, mond meg hát mondá honoria. mitsoda akadály a had
(III. Mulattságos napok: 10)