azért meg nem tsendesedék. mivel a leánya mindenkor elméjiben volt., és azon kivül szüntelen valo buba látván thiboltot. emég nagyobitá keserüségit.
E szerént töltének el tsak nem kilencz esztendöt. a melyek után. a grof ismét özvegységre jutván. el tekellé magában, hogy a több. keresztes vitézekel. a szent földre menne. vejével, és a kis fiával. reménlvén. hogy ezen aitatoságával. eleget tenne vétkiért.
Thibolt látván az alkalmatoságot. hogy ditsöségesen meg halhat a hitért. örömel kivána el menni. és mindeneket tsak hamar el készitének az utra. és a grof. ponthiö hü emberekre bizván tartományit. el indula. és szerencsésen érkezék jérusálemben.
A grof. és thibolt a templom szolgálattyára köteledzék esztendeig magokot. és ezen idö alat. elég alkalmatosság adatván. nagy ditsöségel meg mutaták. buzgoságokot. és vitézségeket. örökös emlékezetre valo dolgokot tselekedének. és a hitetlenek gyakorta meg probálák karjoknak sulyát. és hiteknek buzgoságát.
Az esztendö el telvén. és fogadásokot bé töltvén. hajora ülének, hogy galliában viszá terjenek. egy nehány napig igen jó szelek volt. de egy szers mind irtoztato szélvész támada a tengeren., ugy anyira. hogy a halált bizonyosnak tartották. és nem is gondolkodának az életröl. a midön a rettentö habok. afrikában a palmari szélyekre ki veté a hajot. azt a földet. a hitetlenek birják. a hajot tsak hamar környül vévék. mind a tolvajok. mind a saracenusok. és mint hogy a hajo töredezö félben volt, azért senki nem is oltalmazhatá magát.
A grof ponthiö. a fia. és thibolt. rabságban esének. és a tömlöczben tevék öket., ugy a többit is, kik keresztények valának. már vasban lévén. egyik veszedelemböl alig szabadulának ki, hogy a másikában esének., és még nagyobban. ezek a vitézek a halálhoz készülének., mind keresztényi, mind vitézi modon.
A hitetlenek mind azon által. meg akarák hagyni életeket, mind addig a napig, a melyen. a pálmériai sultánnak születése napját szokták ülleni, a szokás pedig abban az országban a. hogy fel áldozák a keresztényeket azon az innepen. vigasságnakokáért.
Az a nap el érkezvén. és sorsot vettetvén a rabokal. hogy melyik halna meg elöbször. a ponthiö grofra esék a sors. de a fia. és thibolt. azon kezdének vetekedni. hogy ök mennének elöször a halálra,
(III. Mulattságos napok: 88)