Ezek a beszédek. nem hogy meg tsendesitették volna a fejdelem aszonyt. de még jobban fel ingerlék, és jobban ki tettzék az ö meg tébolyodása. a grof ezt látván gondolá hogy alkalmatosab idöt kell arra keresni hogy helyre hozhassa. el hagyá. de meg parancsolá hogy vigyáznának reája. és hogy senkivel ne beszélhetne. tsak a leányival, és ezeket mind meg beszéllé thiboltnak, ez a dolog illyen formában két holnapig tarta. és az alat agrof egy napot sem mulata el. hogy a leányának eszét helyre hozhassa. de tsak haszontalan volt, söt még az ö haragja minden nap nagyobodék. a grof ezeket látván. boszonkodni kezde. ellene. és a békeséges türésit továb nem viheté. a midön még hallá egy hü emberétöl, hogy a fejdelem aszony azon igyekezik, hogy thiboltnak valamelyik tselédivel ötet meg ölesse, erre haragját meg nem határozhatá, és minden végezés nélkül fel tévé magában. hogy meg szabadittsa a familiáját olyan aszszonytol a kit ugy tekintet mint egy tsudát. erre valo nézve. olyan szin alat hogy mulattassa a fejdelem aszonyt. egy kis hajoban ülteté, magával együt. és mikor a tengeren már jó mesze volnának, a hajosokal meg fogatá a leányát. és egy hordoban bé záratá, a melyet már arra el készitettek volt, és a tengerben vetteté. azután ki szálla a partra.
De oh tsak nem meg hala bujában thibolt. a midön a grof még nagy haragjában ezeket tudtára adá néki, mitsoda keserüségben nem esék, mitsoda szokal nem adá eleiben. ennek a kegyetlen atyának irtoztato tselekedetét. és azonnal a tenger parttyára futa. hogy ha láthatná. szerencsétlen fejdelem aszonyát. de semmi vigasztalásra valot nem láthata. azért nagy keserüségel viszá tére.
Ennek a fejdelem aszonynak az ö iffiusága. a ki is tsak husz esztendös volt, és annak tsudálatos szépsége. szüntelen az elméjiben forgot. és nyomorultnak tartá magát., hogy boszut nem álhatna haláláért
A ponthiö grofnak is haragja el mulván. tsak hamar meg báná tselekedetit. és olyan nagy szomoruságban esék. hogy a szegény thiboltnak kelleték meg vigasztalni, ez a grof gondolá, hogy ha még egy szer meg házasodnék, és maradéka lenne. a meg tsendesittené fel háborodot elméjit, tudván azt. hogy a veje többé házaságra nem adná magát., azért meg házasodék, és szerencséjire. esztendö mulva egy fiát meg látá., mind azon által, se a keserüsége. se a lelke üsmérete
(III. Mulattságos napok: 87)