de a grof arra rea nem álla. hanem tsak éppen arra. hogy el kisérhetik ötet a helyig. a hol fog szenvedni.
Az egész udvara a sultánnak jelen volt ezen adolgon. és maga is jelen volt a királynéval. a kinek szépségit mindenek tsudálták, azokot az uri rabokot hogy elé álitták. a kiralyné mint egy meg dobbana magában, látván ponthiönak fejdelmi ábrázattyát. és maga viselésit, a kit is még tsak távul láthatta, azö tisztelendö öregségit, és hogy mitsoda bátran meg vetné. halálra valo menetelit. mind ezekre valo nézve. parancsolá hogy közeleb vinnék hozája, és az orczáját bé fedé. mivel abban az országban az aszonyok bé fedik orczájokot az idegenek elött,
De mihent ponthiö hozája közelgete a királyné nagy meg háborodék magában. jol meg szemlélvén pedig a grofot. észre vévé annak titkos okát. és meg türköztetvén magát. kérdé a grofot hogy ki volna, honnét jöne, és hogy eset rabságba valo esése.
A királyné kegyes szava. meg hatá agrof szivét. és azonal mondá, hogy ö franczia volna a ponthiö grof. egyedül vagyé it kérdé a királyné. az én szerencsétlenségemnek két társa vagyon itt királyné, felelé a grof. az egyik az en vejem. a második a fiam, mindenikét had hozák ide parancsolá a királyné, mivel hogy mindenik közel volt. azért tsak hamar elé álitták öket is.
Ez a szép királyné. mindenikét meg szemlélé nagy figyelmeteségel. és mikor látá hogy meg nem tsalatkoznék gondolattyában., nagy siettségel a sultán lábaihoz borulván mondá. hogy ha valaha kegyelmeséget nyertem elötted. és ha szeretetedet meg akarod hozzám mutatni. kérlek enged meg nekem ennek a három rabnak életeket, ezek az én hazámbol valok., szánakodásal vagyok hozájok, és reménlem, hogy hozád kötelezvén öket. ate kegyelmeségedet meg hálállyák érdemekel.
A sultán a ki igen szerette a királynét. fel emelé. és mondá, hogy ha aszonya vagy az én sorsomnak. hogy ne lennél az, ezeknek az idegeneknek. bányál ugy vélek a mint tettzik. néked adom, és semmi közömöt nem tartom hozájok. a királyné ezt meg köszönvén, tudtára adá rabjainak ezt a jó hirt, és nem akarván jelen lenni. a több Ceremoniákon, parancsolá a raboknak. hogy ötet követnék.
Midön a maga házában volt tsak egyedül vélek, nagyon meg türköztetvén szivének indulatit. és magát kiralyné modra rea tartván,
(III. Mulattságos napok: 89)