Kegyes olvaso. ha az ételt, az italt, melyek testi tselekedetek, az Isten ditséretire, és lelkünk hasznára kell forditanunk. szent pál szerént, ebböl következik hogy a beszédinknek, és még a mulattságinknak is ollyanoknak kell lenni, a melyekben ditsértessék az Istennek szent neve, mind pedig magunknak. és másoknak lelki vagy testi hasznokra szolgállyanak. ugyan ezen vegre is adom elödbe, ezen hat uri szemelyeknek hat napig tarto beszélgetéseket, a melyek mind az elmének mulattságára, és hasznára mind a szivnek meg jobbitására lehetnek. meg láthatni ebben a konyvben, hogy mitsoda szép dolog ajó erkölcsel valo hajlandoság, és tselekedet, és mitsoda gyalázatos arendeletlen indulat, és tselekedet. a jó erkölcsöt sokszor az Isten homályba szokta hagyni, egy kevés ideig, de tsak azért. hogy a ki tessék azután nagyob fényeségel. és hogy azt mindenek tsudallyák, szeressék. és kövessék, és ennek jutalmát. két féle képen veszik, ebben a könyvben sok szép jó erkölcsüeket. és nemesi indulatuakot látz, a melyek még ez életben hasznokra vált. és az olyanokot kövessed. ellenbe pedig, sokaknak rosz hajlandoságok szégyenekre, és veszedelmekre fordult. és ezeket kerüllyed. kérem az Istent adgya, hogy ne tsak mulattságal. de haszonal olvassad.
Mulattságos Napok.
Minek elötte hat fö renden lévö személyekröl szollyak, szükséges elsöben hogy meg üsmértessem, ki légyen az a fö renden lévö aszszony. akinek házához gyülekeztek rend szerént, azok az uriszemélyek, ezt az uri aszonyt hitták Honoriának, aki is negyven esztendös korában, két esztendös özvegy lévén, nem tsak sok joszágal. de még
(III. Mulattságos napok: 7)