lunleinek., erre egészen meg tsendesedék. elméje. más nap a vitorlákat fel vonván. a jamaik szigete felé indulának.
Lunlei pedig szabadságban lévén a maga hajojában, ót minden meg tartozkodás nélkül anagy keserüségnek adá magát. ugy anyira hogy a Colonelus ivon, aki mellette volt, azon igen tsudálkozék, és mint hogy ötet igen szerette, és mindenkor tsak szomoru elmével látta, lenni a mioltátol fogvást üsméri. azert alkalmatoságot akara arra keresni hogy valamiképen meg tudhassa szomoruságának okát. ugy történék hogy tsak magánosan lévén lunleivel. mondá néki. én azon eleget nem tsudálkozhatom hogy minek utánna olyan ditsöséges hirt nevet. szerzettél volna magadnak. és hogy a természet. tégedet minden féle szépségel fel ékesitet volna, még is mindenkor szomoruságban vagy, mitsoda bajod vagyon. valaki meg bántoté. ne kételkedgyel a hozád valo igaz köteleségemröl. amely szem pillantásban kezdettelek látni, ugyan azonban. ugy kezdélek szeretni mint fiamot, a te szép tselekedetidért. bátorságodért. és szemérmeteségedért. oly igen betsüllek tégedet, hogy ha kivantatik. a véremet ki ontom éretted, szoly tehát vitéz lunlei. nyisd fel szivedet. ha boszut kell állani éretted parancsoly akaromnak., ha valamiben kivánod szolgálatomot, én ollyan jó akarod vagyok. a ki hozzád tellyeségel köteles. hogy ha pedig titkot kivánsz. töllem, arra esküszöm. néked. azt ne gondollyad hogy tsak a titkod meg tudásáért beszéllyek igy, nem, hanem ahozád valo igaz. és tiszta baráttság, és betsület kénszerit engem erre. mivel azt tudom magamrol., hogy meg enyhittik akeserüséget. a midön másokal közlik
Lunlei halván Ivonnak. igaz szivel valo szavait. azokba nem kételkedheték. mint hogy a maga sziveis tsak azt kereste, hogy ki nyilatkoztathassa keserüségit. nagy örömel érzé magában, hogy azt közölheti olyan emberel a kinek okossága mindeneknél tudva lévén semmitöl nem tarthatna, de mint hogy tarta ugyan azon okoságátol, hogy rosznak ne találná maga viselését. azért egy kevesé meg tartozkodék. a feleletre. mind azon által. eröt vévén magán., ate hozám valo jó akaratod mondá néki. suhajtva, anyira meg hatotta szivemet. hogy háláadatlan volnék, ha el tagadnám elötted a mit kivánsz meg tudni, igen is vitéz Ivon szükségem vagyon karodra. tanatsodra. és titkodra, de minek elötte ki nyilatkoztassam néked életemnek leg nagyob titkait, kérlek hogy mutassad azt a jó akaratodot hozám,
(III. Mulattságos napok: 31)