annak örüle, hogy egy kevesé arra eröltetnék, el oszta tehat tsak nem mindeneket, de olyan okoságal. és igasságal. hogy mindenek jová hagyák, a hajoban lévö tisztek közöt pedig senki ugy nem tsudálá a lunlei tselekedetit. mint egy ivon nevü Colonelus. etitkon papista lévén. irlandiai nemes ember volt. és mint hogy benne fel találtatot avaloságos bátorság. az okoság. és mind az értelem., azért lunlei, a mikor az alkalmatoság hozta magával, mindenkor nagy betsületet mutatot hozája, ivon pedig meg nem foghatván. hogy oly iffiu korban azt tselekedgyék amit az az iffiu vitéz tselekedet, valoságos ditséreteket ád vala néki. és ugy tekintette mint fiát, lunlei pedig semmit sem tselekedik vala az ivon hire nélkül, kerm, atolvajoktol nyert negyven álgyus fregátát meg visgáltatá. a mi heja volt meg igazitatá. élésel. és hadi emberekel meg raká. lunlei már azt jol tudván. hogy a midön alkalmatoság adatot. kerm mindenkor tsak a maga szerelméről beszéllet néki, és latván hogy mindenek vigasságban volnának. az alkalmatoságal akart élni. és kérni kezdé kermet, hogy engedné meg, had ö parancsolna anyert hajon a melyben ö ugrot volt leg elöbször, ez által el akará kerülni, hogy egy hajoban ne lenne kermvel. de kermnek nem tettzvén kérése. szép szoval eleiben adá. hogy sokal jobban volna az ö hajoján. és hogy gyönyörüséget tselekednék néki ha jelen valo lététöl meg nem foszttya ötet.
Lunleit ezek a szok igen meg háboriták, ö is keményen felelvén néki. mondá. talám irigyeled a betsületet melyet nyertem. és ezel el fordula tölle. ivon aki igen szerette lunleit. halván ezeket. tarta attol. hogy esze ne veszenek egy másal. eleiben kezdé adni kermnek. hogy ollyan jó barattyának akit oly igen szeretne. és aki oly értelmes. és okos, abban kedvét nem szeghetné, kerm sokáig kezde gondolkodni, nem tudván mi tanácsot adni magának. de végtire azt is meg gondolá hogy mitsoda haragal fordult volna el tölle lunlei, az ö haragjátol pedig igen tartván, azert reá álla kérésére. azután meg ölelé ivont, és kéré hogy el ne hagya. lunleit, mert én ate kérésedre ugy botsátom el hogy véle légy, a hajoban, tanátsodot kövesse. és hogy kivált képen valo gondod légyen reája, ezt a hirt mindenik meg mondván
(III. Mulattságos napok: 30)