A maga viseléséröl kerm vévé észre. hogy tengeri tolvajok volnának benne. azért keményen is rajtok mene, a mint kezdék pedig magokot viselni. abbol által látá hogy nehezen adnák fel magokat, ollyan nagy vitézségel is viselék magokot, hogy azt meg mérék probálni. hogy vas horgokot hajigálának a kerm hajojára. hogy megtartoztassák. és ostromal belé mehessenek. a hartz akoron el kezdödvén. kinek kinek a maga személyében kelleték hartzolni. az anglusok igen jól viselvén magokat az ellenséget egy nehány szor viszá nyomák. de a többi közöt, leg inkáb kezdék tsudálni lunleit. a ki is egy kardal. a leg veszedelmeseb helyeket keresé. meg ölvén mind azt, aki elötte találkozot. és a ki egy nehányad magával., akik leg vak meröbbek valának. azokal. az ellenség hajojában ugrék. akik is látván azt a nagy merészséget. oly igen meg rémülének. hogy el veszték sziveket., a vitéz eleonora pedig keserüségében. nagy mérész dolgokot viszen vala végben. el szánván tellyeségel életét. látván dom fernándnak hüsegtelenségit., kerm nagy rettegésel látván lunleit az ellenség hajojában. annyi segittséget külde utánna. hogy atolvajok, akik vitézi modon viselek magokot. végtire fel adák magokat.
Akoron az anglusok mindnyájan örömökbe kiáltani kezdének, a tolvajok közül, akik életben meg maradának. azokot lántzra tevék. azután száz féle ditséreteket mondának a tisztek. a hajosok. és mindenek lunlei felöl. mindenik tsak az ö vitézi tselekedeteit beszéllette egyik amásikának. atolvajok magok meg vallották. hogy e nélkül a vitéz iffiu nélkül ök gyözedelmesek lettek volna. kerm pedig nem tudta mit mondgyon tsudálkozásában. és gyönyörüségében. halván hogy mitsoda ditséreteket tesznek felölle. ö is atöbbivel együt fel magasztalá. nagy vitézségét. és okos maga viselését. lunlei pedig ezeket tsendeségel halgatá. mivel az ö keserüsége meg nem engedé. hogy valamely kis örömel halgassa ezeket adicséreteket, desöt még inkáb ohajtotta volna veszedelmét. mint sem a ditséretet
kerm, igen nagy gazdagságot találván a tolvajok hajojában, mind a hadi embereket, mind a hajosokot esze gyüjté. és mondá nékik, mint hogy oly vitézül viselték volna magokot. az igasságos dolog hogy vérek ki ontásának jutalmát vegyék. de mint hogy senki ugy nem üsmeri az ö vitézségeket mint lunlei, azért arra is kéri ötet, hogy osza el kinek kinek érdeme szerént. erre mindenek örömest reá állának, és noha lunlei egy kevesé kezdé magát mentegetni. mind azon által
(III. Mulattságos napok: 29)