üsméretlen személyt. azokbol által látá hogy mitsoda nagy szeretettel volnék hozája. látom én azt mondá timánt. hogy nincsen se nyomoruság, se idö. se hely. a szeretet elött, a szivünket. mindenüt magunkal hordozuk. de azt meg vallom hogy nem vártam volna azt, hogy illyen vad pusztaságon inkáb kellesék féltenem nyugodalmadot. mint sem életedet. mind azon által. mutasd meg nékem azt a személyt, a ki veszedelmes szépségivel el tudta veled felejtetni. hogy nem azért vagyunk itt. hogy szeressünk, hanem hogy meg halyunk
Meg igérém néki hogy más nap meg mutatom néki. azt is észre vévém akor., hogy mitsoda nagy könnyebség. mikor a titkot meg lehet valakinek mondani. és timántnak meg mondám minden szivem titkát. avad leánynak minden okos tselekedetit elé beszéllém, és rea hagyá velem együt. hogy a leány hasonlo hajlandoságot érez hozám. noha ö azt ugy nem üsméri. de ismét mondá timant, mint hogy ezt a helyet lakják. honnét vagyon hogy mi soha egy lakost sem látunk? hová rejtik el magokot, honnét vagyon, hogy egy ember nyomot sem látunk és ha emberek nincsenek, hogy lehet itt olyan szép leány a mint mondod?
Én ezekre meg nem felelhetek mondám néki, én ezekbe semmit sem tudok., a mit töllem kérdesz. én engedelmeskedtem annak aleánynak. aki is el tavoztatot a lako helyétel. meg értetvén velem hogy veszedelembe volna, ha hozája mennék. tehát én azal bé értem., hogy ötet nézem, tsudállyam. és szeresem. én egyebet ennél nem tudok. timánt ennél többet nem kérdezkedvén olyan nyughatatlanságal várá amás napot. valamint én. noha más féle okbol. avárt ora el érkezvén. a fel tett helyre kezdénk menni, a szép vad leány is oda érkezék. de másal látván engemet. meg állapodék. és sok jelekböl észre vévém. hogy azon meg ütközöt volna, erre kérém timánt hogy maradna helyiben mind addig a még nem mondanám. én pedig hozája közelitvén. leterdeplék elötte. mutatván neki. hogy a ki velem vagyon. az is hasonlo tisztelettel lenne hozája
Nem tudom ha meg értetteé vagy nem., de kezit nyujtván nékem, timánt eleiben mene., a kinek is látván uri termetét szep öregségét., nagy tisztelettel kezde hozája lenni, meg hajtván egy térdit elötte. ez a tselekedet., a melyet nem vártuk volna tölle, köny hullatásra indittá timánt. fel emelé a leányt. és valamely belsö titkos okbol., a leányt meg ölelé nagy szeretettel., a mellyen el ijedék magamban
(III. Mulattságos napok: 230)