Erre valo nézve. mint hogy közel vit volt a mi lako helyünkhöz. kérém intésemel arrá. hogy jöjjön oda. velem. egy kevés ideig inté hogy a nem lehetne. azutan egy szers mind fel kelvén. helyéböl, sok féle mutatásokal. meg érteté velem. hogy más nap el jöne, azután meg tsokolgatá a madarat., egy kezét a számra tevé. a másikával a lako helyünk felé integete. mutatván. hogy el kellene tölle mennem, ez a meg válás ugy tettzet olyan volt, mint ha a lelkem vált volna meg atestemtöl. a mely kis orácskát tölttöttem volt pedig véle. ugy tettzet hogy soha annál kedvesebbet nem töltöttem, el is kezdém felejteni hazámot atyámot. timantot. a hajo törést mikor véle voltam. de a midön el kelletet hagynom száz féle szomoru gondolatok jöttek elmémben, mind azon által meg válék tölle. valamint annak elötte valo napon. alig is valék száz lépesnire tölle. hogy tsak el tünt elöllem., és elöl találám timánt. a ki engemet kereset; látván pedig gondolkodo ábrázatomot. az uj tegzemet, és nyilaimot. és nem látván a madarat. gondolá hogy valamely rend kivül valo dolog történt rajtam.
Azután kérdé mint egy keményen, honnét jösz Cleodon. mitsoda tegzed. és nyilad vagyon néked, és hol vagyon amadarad? mint hogy nem tudék mit felelni. mondá. ah.’ fiam. mit gondolhatok mind arrol amit látok, egész éttzaka tsak suhajtoztál. alig viradot meg hogy nagy siettségel el hagytál engemet a mely nem volt szokásod. most szomoru. kedvetlen vagy. és olyan tegzedet latom. a melyet még nem láttam., mond meg fiam mind ezeket nekem. és el ne titkold. tsendesisd meg elmémet
Ezek a szavai meg haták szivemet., és mindeneket meg mondék uram., a mi az én szivemben vagyon. a tsak nékem árt. és mint hogy meg kell vallanom, ezt a helyt lakják. de nem tudom kik. mivel tsak egy leányt láthattam., de mitsoda leány a. soha annál szebbet nem láttál. olyan nyelven beszél. amelyet nem értek, sem ö nem érti azenyimet. ö adta nékem ezt a tegzet. ugyan néki is ajándékoztam a madaramot. ugyan annak is adtam uram magamot mind holtig
Látván tsudálkozását, egy szers mind elé beszéllém néki mind azt a mi velem történt. és a mitsoda szokal adám eleiben azt az
(III. Mulattságos napok: 229)