Ezt a titkot hamar meg üsmérte volna. ha vigyázot volna az én uj tegzemre, de tsak arra vigyázot hogy láthatot, sok beszélgetésink után le feküvénk. de a szép vad leány mindenkor az eszembe volt, arrol kezdék gondolkodni hogy lakhatnék. olyan puszta helyen, ki nevelte volna fel., de fö képpen., mitöl félt akor. mikor el akartam kisérni.
fel is tévém magamban hogy mind ezekröl végire megyek. de eszembe jutván. hogy nem tudok vele szollani a nekem igen nehezen esék. mind azon által. minden reménségem a volt hogy meg tanyithatom a magam nyelvére, mivel öis ugy születet volt vala mint mások, sok féle gondolatokban töltvén el az éttzakat. jó regel fel kelék. és el hagyám timánt. hogy észre ne vehesse az én uj fegyveremet, még eleinte, hogy azon a helyen kezdénk lakni. azon igyekeztem hogy ollyan madarat foghassak a kinek a tólla igen tsudálatos volt én azt meg tanitottam volt holmi mulattságos dologra, és az a kis állat olyan szelid volt. hogy nap estig a karomon hordoztam., azon a napon elis vittem volt magamal. hogy a szép vad leánynak ajándékozam.
Mind addig is vadásztam, a még gondoltam hogy már a várt idö el jött volna. a hely felé menvén. egy fa alat látám ülni azt a szép leányt. a ki is mihenyt meg láta, a helyéböl fel kele. és felém kezde jöni. nagy siettségel. és mikor közel volt. a kezét nyujtá nekem és a lako hellyünk felé kezde vinni. egy szép helyt válaszván maga. inté nekem hogy le üllyek melléje. ö le ülvén, én eleiben le térdepelék., és holmi szokot kezde nekem mondani, de nem érthettem. azután tsudálkozni kezdék a madaramon hogy mint repesne rajtam. a kezit nyujtá nekem, hogy nékie adgyam, a mitsoda kis mesterségekre tanitottam volt a madarat. azt meg mutatám neki, és azután néki, adám. ö is azután hasonlo képen. el követeté azt a madáral. ezel magát sokat mulatá. gyönyörü mosojgással. intém azután néki. hogy nékie ajándékozom a madarat., azt igen örömel vévé. és a szivére tévé kézét. mutatván azal. hogy szivesen veszi. minden tselekedetiböl észre vévén eszét és okoságát. gondolám hogy könyü volna a nyelvemre meg tanyitani.
(III. Mulattságos napok: 228)