szerencsétlenség nélkül meg láttyuk. két holnapot eltölténk illyen reménségben. amidön az idö egy szers mind meg változék., az ellenkezö szelek reánk rohanának. ugy tettzet mint ha a meny. és a tenger. egy akaratban volnának hogy minket el veszessenek, olyan rettentö szélvész jég esö, meny dörgés. jöt reánk. és olyan nagy habok közöt voltunk három nap. és három éttzaka. hogy a kormányos. minden mesterségivel. meg nem oltalmazhata a hajo töréstöl. a negyedik napon reggel a mihajonk darabokra törvén, egészen két felé válék. és a mi benne volt atengernek adá. lehetetlen meg mondani hogy mi akor mit gondoltunk., timont. és én. de azt tudom. hogy mindenikünk. tsak egy mást féltettük ahaláltol., és azt valoságal. el mondhatom hogy az egy máshoz valo nagy szeretetböl, mi tsak egy mást igyekeztük meg szabaditani. nem gondolkodván magunkrol., a tengerben uszkálván., azt vigyáztuk hogy mi képpen segitthessük egy mást mindenkor egy másra vigyáztunk és a kezemel. egy darab deszkára akadván., timánt felé taszitottam., a ki. is egy darab deszkán hozám sietet hogy meg segittsen. az illyen egy máshoz valo szeretetet szoval ki nem lehet mondani, és az ollyan állapotban a szó lehetetlen. örülvén magunkban azon hogy egy más mellet uszkálhattunk. nagy bajal. és fáradcságal végtire kö sziklákot érénk. és a magosabikra fel mászánk. nagyob szerencsével mint sem reménlhettük. ót mindgyárt meg ölelök egy mást. örülvén azon. hogy egy mástol meg nem váltunk
Ugy tettzet mint ha a mi hajo törésünk tsendesitette volna meg a szélvészt. atenger azonal meg tsendesedék. az idö fel tisztula. és a nap nagy fényeségben volt. a midön a ferö fényen meg száraztottuk volna ruháinkot a közeleb valo nagy kösziklákot kezdém tekéngetni. észre véven. hogy könnyen lehet arra fel mászni. mivel helyel, helyel természet szerént valo lyukak voltanak rajta., grádits formára; azt tanácsolám timántnak hogy mennénk fel a kösziklára. hogy had láthatnok meg mivolna azon tul. rea álla szomra
A kosziklának tetéjére fel menénk, de mint el tsudálkozánk azon, hogy a kö szikla más felöl szép menedékes lévén. igen könyü volt le menni egy völgyben a mely nékünk a kösziklárol. gyönyörüségesnek
(III. Mulattságos napok: 224)