tudtára adatá timántnak el érkezésit. és hogy olyan személyt is hozot volna magával. aki hirt mondhat néki Agenor felöl. timant nagy siettségel ahajohoz jöve, akapitányal esze ölelkezének, a kiis szollitván engemet. mondá néki. ihon ehez az iffiuhoz kel már tzélozni szeretetednek., mivel véle együt abátyád fiát látod
Hát, fel kiáltá timánt. meg ölelvén engemet. eCleodon az én kedves bátyamnak a fia. az örömiben valo köny hullatásiért többet nem mondhata, és tsak a sok ölelgetést vihette végben. én pedig valoságos örömet érzettem magamban, hogy meg látthattam azt az atyám fiát. a kit anyira tsudáltam, és ojhajtottam. fiui szeretettel felelék néki. és meg mondám néki. az agenor szives izenetét. amidön. mind ezek az elsö indulatok el mulának, igen kezde engemet szemlélni. és szerencsémre kedviben esém neki. és olyan nagy baráttságal lén hozám. hogy avolt minden vigasztalásom. és mostanában az a boldogságom.
Timánt oly kevésre betsüllé azt. a mit agenorért tselekedet, és olyan nagyra azt. hogy engemet reája bizot volna. hogy nem gyözte. azt nekem eléggé köszönni., azt akarta hogy a házánál ugy parancsollyak valamint ö. és nem akarván. hogy félben hagyam tanulásomot, olyan hazám béli embereket kerese, akiktöl ugy tanulhattam, valamint hazámban tanultam volna
Az oda valo érkezésemért. timant fel tevé magában. hogy még három esztendöt el töltene indiában azt pedig tsak azért. hogy még többet keresvén. jobban meg mutathassa a báttyának. hozám valo szeretetét. a harom esztendö eltelvén., arra kénszerittém hogy térne viszá galliában. erre reá álla. de igen nagy vigyázásal akarván bánni a dologal. abbol meg lehetet volna látni. ami rajtunk történék. egy hajora rakatá minden joszágát., és más hajo után várakozék. hogy azon mi menyünk., mondván. hogy nem kellene szerencséltetni egy hajon. a joszágot és az életet, hogy ha a hajo a melyen minden gazdagsága vagyon, el talál. veszni. a mi életünk meg vigasztallya agenort, és ha mi el veszünk, és a jószág szerencsésen el érkezik., olyan állapotban teszi ágenort. a melyben nem lesz oly méltó a szánásra.
Erre valo nézve. mi hat holnapal indulánk el azután. hogy minden joszágát el küldötte volna galliában. hogy hajora ülénk. sok napokig olyan jó szelünk volt. hogy reménlhettük. hogy hazánkot minden
(III. Mulattságos napok: 223)