láttzék lenni. mindgyárt leis menenk. és amidön alat voltunk, azon igen kezdénk tsudálkozni, hogy a koszikla a melyröl le jöttünk, olyan széllyes. és magos volt., hogy el fedezhette elöttünk azt a nagy földet.
Noha kivántuk volna meg tudni hogy mitsoda helyt vagyunk, de más naprá hagyok hogy el járjuk mint hogy pedig a helyen igen sürü fák valának. a melyeket mi nem üsmértük, a leg sürüb helyt választok magunknak. a nyugodalomra., sok fák is valának ollyanok. a kiken gyönyörüséges gyümölcsök valának. leszakasztánk belöllök szükségünkre valot., a valo hogy mind a szomjuságunkot mind az éhségünket meg enyhitték.
Az álom azután reánk szálla. és noha szomoruságban voltunk állapotunk iránt, de ollyan tsendesen el nyuguvánk. hogy már a nap jol fent volt mikor fel ébredénk. noha még le nem nyugodot volt. mikor le feküttünk. fel kelvén helyünkböl. semmi fáradcságot nem érzénk. és fel tevök magunkban. hogy el járnok a mi rendkivül valo lako helyünket. a tenger parttyatol. annyira bé mentünk. a menyire lehetet. de leg kisseb emberi lako hellyet nem láttunk. hanem sok üsméretlen madarakot láttunk. a sok vadat kik elöttünk futottak., sok tót, forrást. és egy nehány száz féle gyümölcsöt.
Timant mind ezeket nagy halgatásal vigyazta. én pedig tsak tsudáltam., végtire timántnak eszében juta hogy volna nála mind mágnes kö., mind ahoz valo eszköz hogy ha csak a sebiböl ki nem eset volna. de meg talalván. elévévé. és meg visgálá hogy mitsoda helyt volnánk. de fel emelvén kezeit az ég felé. mint ha segittségit kérné. mondá. kedves Cleodonom. mi az australis földnek egy kis szegeletin vagyunk., a mi sorsunk annál is nyomorultab. hogy a mint veszem észre. ezt a földet senki sem lakja. és tsak készüllyünk, it végezni életünket., mind. azon által hogy az Istennek törvényit kövessük., vigyük végben mind azt, a mivel életünket meg nyujthassuk. és hagyuk a többit az Isten rendelése alá; hálákot adván néki. hogy minket meg mentet a veszedelemtöl, a mely meg nem engedte volna, hogy magunkrol gondolkodhattunk volna ezen áitatos intés után, azon gondolkodánk., hogy valamely jó lako helyt keresünk magunknak., a fövenybe olyan hegyes köveket találánk. a melyekel fa ágakot vágánk, és egy tágas kalyibát tsináltunk., olyan gyümölcsöt is találánk. a melynek ahaja jó volt vizet hordani: azután földböl két ágyat tsináltunk.,
(III. Mulattságos napok: 225)