volna mint sem jó erkölcs, és hogy tsak azért nem adta meg. magát. hogy a királyt. arra vehesse. amire vette.
És az Etelred gyengesége. annál is vétkesebnek tettzék elötte, hogy magavál. az el hiteté. hogy tsak anagyra vagyás vezérelné minden tselekedetit Etelgivának és a maga kevélységét. az ország hasznához tévén, irtozva gondolkodék azon. hogy királynejának kellene tartani egy olyan leányt, a ki aleg aláb valo renden születet. illyen gondolatokban tölté el az éttzakát. és fel kelvén. fel tevé magában hogy mindent el követ azért hogy meg gátolhassa a király szándékát
Más nap az orája el érkezék. a melyben ahoz anagy dologhoz kezdgyenek. a király a tanács házban menvén. mind ót találá atanács urakot. az egy Egrádon kivül. Etelred azon meg örüle magában., gondolván hogy a többi annál nagyob kedvezésel lesznek szándékához. és midön látá hogy várnák mit mondana nékik. igy kezdé beszédit. leg elöbször is azon kezdé el. hogy ditsérni kezdé azt a tsendeséget. a melyben volna azö országa. mitsoda szorgalmatoságal igyekezet mindenkor azon. a miolta uralkodik. hogy azt meg tarthassa. mi képpen viselte magát. azokhoz, kik szövettségiben vannak. és azután a maga népihez, a kinek. azon igyekeznék. hogy adhassa ujjab. ujjab jelit hozája valo szeretetének. azután ismét mondá. hogy minek utánna anyit. fáradozot volna anépe boldogságáért. ollyan idös korában, a melyet mások tsak a gyönyörüségre fordittyák. azzal biztatná magát., hogy nem fogják rend kivül valo dolognak tartani. ha a maga kivánságának elég tételiröl is gondolkodik. az ö szive nem adhattya arra magát hogy olyan házaságot szerezen magának. amely tsak a hasznot tekintse. azért olyan aszszonyt választot magának a kinek szépsége, elméje, és okosága a nagy rend hellyet volna.
De söt még gondollya, hogy azal nagy szeretetinek jelit mutattya népéhez. hogy közüllök veszen magának társat. és azal biztatná magát. hogy a szép Etelgiva, aki mindennel tudta magát szeretetni udvarnál. ugyan olyan könnyen is el. nyeri hozája valo tiszteleteket. alig mondá ki ezeket a szokot hogy nagy zaj támada a gyülésben. és nem követheté beszédit.
(III. Mulattságos napok: 200)