illeti, távoztasd el Etelgivát. kéresd meg a dániai király leányát. a kitöl tarthatz és adgyad annak azt a helyt. amelyet a néped közül. aleg aláb valonak szántál.
Egrád el végezvén beszédit, akirály mind el halgatá beszédit., és el várá hogy az ö fel indulattya el mullyék. azután tsendes elmével tekintvén reája, mondá néki, kedvetlenségel, semmit énnekem olyat nem mondasz, amit Etelgiva már nékem meg nem mondotta volna; azt el itélheted. hogy azt véghez nem viheted, a mit ö véghez nem vihetet. de ugy mint ember. eleget akarok tenni kivánságomnak, és ugy mint király. azt akarom hogy nekem engedelmeskedgyenek., olyan bizonytalan veszedelemért. nem akarom magamot meg fosztani a bizonyos szerencsétöl. ha az én szomszedim. vagy az én nepem az ország tsendeségit fel akarják háboritani. vagyon annyi batorsagom hogy az elsökön gyözedelmet veszek, és atöbbi rettegni fognak hatalmamtol. én nem azért mondottam meg néked szándékomot. hogy tanácsot kérjek tölled., hanem hogy azt jóvá hagyassad. és noha akarnám ha arra reá állottál volna., de azal nem törödöm. ha ellent tartasz is benne.
És talám ate segittséged nélkül is meg értethetem. a népemel. hogy mitsoda engedelmeségel tartozik akaratomhoz. ezekre ki mene a házábol és ót hagyá Egrádot oly. nagy keserüsegben. hogy házához menvén nem szolhata senkihez is.
Etelred pedig nem mutatván semmi változást orczáján. és estve tsak nem mindnyájan a tanács urak udvarlásán lévén. hol egyikének, hol a másikának hizekedö szokot monda és azon volt hogy magához édesittse öket. azután parancsolá nékik., hogy más nap esze gyülnének bizonyos nagy dologra, a melyet meg fogja nékik mondani.
Ez akirály meg változhatatlan lévén szándékaban tsak éppen az Etelgiváért valo nyughatatlanságban tölté el az éttzakát. Egrad fejdelem pedig mind más gondolatokban vala az ö öregsége., amely nem tekinteté véle annak a leánynak szépségit tsudálkozni is kezdék azon. hogy lehet ötet annyira szeretni. hogy ö érette veszedelemre adgya magát., aleánynak okoságát. és jó erkölcsét igen hejában valo ékességnek tartá olyan királyi széken, a melyhez tsak a nagy renden valok méltók, azt is gondolá magában. hogy Etelgivában. töb mesterség
(III. Mulattságos napok: 199)