Azután ki ki le forditván szemeit. mindenik szomoruságban esék és a nagy zaj után. igen nagy tsendeség lön. ki ki gondolkodván azon. hogy mikép lehetne el távoztatni. olyan illetlen szövettséget a nagy tsendeség közben pedig érkezék Egrád fejdelem.
Az ö erkezésin a király meg ütközék, de a tanács azon meg örüle. gondolván. hogy melletek lészen.
A szomoruság az egész gyülekezetet el lepvén., Egrad fejdelem azt mindgyárt észre véve. és noha által látá annak okát. de meg kérdé annak okát, egyik a tanács urak közül mindeneket elé beszélle néki. bocsánatot kérvén a királytol., ha azt az egész tanács nevével meg vallaná hogy mitsoda keserüségben volnának hogy szándékára nem álhatnának mivel mind azö ditsöségének. mind az országnak haszna. azt meg nem engedné nékik
Egrad fejdelem. valoságal. szeretvén akirályt. és féltvén mind azoktol a veszedelmektöl. a melyekbe ejtheti aza házaság. eleiben adá ékes beszédekel mind azt. valami rosz követheti az olyan féle házaságot. azután sok féle példákal. meg erösité beszédét, se kérésit, se köny hullatásit nem kiméllé. és olyan igen kezdé sürgetni akirályt. hogy hagyná el szándékát hogy a király nem tuda mit felelni néki., de a szeretet nagy lévén benne. nem engedhete a gyözedelemnek azért el is rontá a gyülést. mondván. gondolkodni fog. és tudtokra adgya
Egrad fejdelem gondolván hogy talám meg változtathattya, és még elöre kezde vigadni magában, a midön tsudálkozásal hallá., hogy a király alig menvén ki atanácsbol. hogy az egész udvarának tudtára adá. az Etelgivával valo házaságát, és hogy sokáig volt különösön. a durhámi püspökel, a mint is hogy Ételred látván, és halván. hogy szépen véghez nem vihetné szándékát., ahatalmát vevé elö, hogy minden akadályt el üzne. azért a Durhami püspököt hivatá hogy készüllyön az Etelgivával valo meg eskütesre., és korkra bizá. hogy a nagy pompával menyen végben
(III. Mulattságos napok: 201)