adni tselekedetiröl. ö azt meg halgattya. inkáb engedelmeségböl. mint sem más ókból.
Ez a válasz. valamely reménséget adván a királynak. elé beszéllé néki Etelgivel valo historiáját. kezdetitöl fogva, mind addig. minek utánna. nagy ditséretet tenne. az ö szépségéröl. eszéröl. jó erkölcséröl. és nemesi szivéröl, azon vegezé beszédit hogy ö elvegezte volna magában. hogy el vegye. és mint hogy ö volna feje atanácsnak. ö benne is bizot. hogy ezt jová hagyattya másokal.
Egrád ezeket mind eddig tsendeségel halgatván. de továb nem türköztethetvén meg magát,. fel kiáltá én bennem. király én bennem. hogy olyan dolgot hagyasak helybe.? hogy hogy mondá fel háborodva. annyi királyoknak amaradékja. a felséges Ételred, akarjaé amaga székiben ültetni egy alá valo mester embernek aleányát.,? gondolkodolé király az illyen szövettségnek méltatlanságán, mit fog a néped mondani. mit fog mondani akörülötted lévö nemesség, a midön meg láttyák hogy anyira lenyomod a királyi felséget,. mitsoda veszedelmet nem hosz fejedre?
El felejtettedé az olyan fejdelmeknek példáit. a kik mint magad a szeretetnek adták magokot. menyit nem láttz olyat, akik esztelen szeretetekért. el vesztették. méltoságokot, országokot. és életeket. magad még inkáb félhetz. szomszédid irigységektöl, kik nehezen láttyák virágjában lévö országodot, avér béli fejdelmeknek nagyra vágyásokot. akik azon örülnek. hogy vétekben esél. hogy a népet ellened fel indittsák. támadásra gerjeszék. amelyre igen hajlando az országod.
Oh felséges király nyisd fel szemeidet. válazd el egy kevés ideig az embert, akirálytol. ugy mint király tekinsd meg mitsoda királynét akarsz nékünk adni. mitsoda familiát akarsz a magadéhoz elegyiteni. tudom meg pirulnál. hogy ha azt jól meg gondolnád, szály magadban. gondold meg hogy mind a koronád. mind a hited fejdelem aszonyt
(III. Mulattságos napok: 198)