kork az alat magához térvén. tsudálkozni kezdé okosságát annak aleánynak. de akirály méltoságát is meg gondolván. ugy tekinté azt a házaságot., mint ollyat. amely meg fogja mocskolni azö dicsöségét; és eleibe akará adni hogy a mitsoda kisebségire lenne. de akirály félben hagyatván véle. mondá néki haragosan. kork. ne tekints. mást, hanem tsak azt tekintsed hogy mitsoda betsület a néked. hogy az udvariam közül, te vagy az elsö, a kinek ki nyilatkoztattam titkomot., és hozám valo hüségedet, tsak az engedelmeségben mutassad meg. kork. a ki nem hallotta volt még a királyt olyan keményen szollani hozája gondolá hogy a halgatás job volna. és azután Etelgivához mene akinek is még jobban meg látván okos elméjit., a király szándékára hajola. és azt itélé magában. hogy ha a születésére valo nézve királyné nem lehetne is. de az érdemére valo nézve, arra méltó.
Azonba pedig Etelred akarván közölni ezt a dolgot a királyi vérböl valo fejdelmekel. és a töb nagy urakal. magához hivatá Egrad fejdelmet. nem kételkedvén abban hogy ennek tessék az ö szandéka. és hogy ne igyekeznek azon. hogy azt el ronthassa, de mint hogy evolt a fö tanács ur. és hogy enelkül semmit sem tselekedheték, azért hozája is készüle. hogy mit felellyen néki. Egrad el érkezvén a király igen nagy baráttságát mutatván hozája. mondá néki. kedves Egradom. tudom hogy tsudálkozhattál egy nehány idötöl fogvást. az én magam viselésin. azért minden titkaimot meg akarom neked vallani. és az által meg láthatod. hogy mitsoda betsülettel. és bizodalomal. vagyok hozád. reménlem hogy erre meg felelsz és ugy tekintvén tegedet mint leg jób baratomot. azt meg is bizonyitod, kivánságom szerént.
Egy illyen hizelkedö elöljáro beszéd. nevivé az Egrad elméjit arra, amire akarák ötet venni, mint hogy ö nevelte volt fel akirályt., azért igen is szerette. és felelé néki, hogy szabad volna tselekedetivel., és azt nem kellene menteni ö elötte, hogy ha pedig szamot akarna
(III. Mulattságos napok: 197)