kért tölle. kérvén arrais, hogy ne legyen gyülölségel hozája. az illyen beszédek igen meg haták dona elvirt. és ha a szeretetre. ellenkezöt érze is magában, de a köteleségit. szeretettel vivé végben negyedik napján pedig betegségenek annyira nevekedék nyavalyálya. hogy maga érzé, hogy nem vihetné sokáig. a doktorok. ezt meg jelentették volt Elvirnek. aki is az ágya mellet szüntelen valo sirásban volt. thamár és eleonora szüntelen mellette lévén. szolgálták amiben kivántatot szomoru szivel.
A vicé király vévén észre az ö sirásokrol., és a maga nyavalyályárol. hogy semmi reménsége nem lehetne kéré hogy eleonora had közelgetne az ágyához. hogy had halya mind azt, a mit akarna néki mondani., eleonora az ágyhoz közelitvén. az vicé király mondá Elvirnek Aszonyom. ebben akis ládában, mely az asztalon volt. meg találod. az én utolso akaratomot, de kérlek. hogy azt tsak lisbonában nyissad meg. ahová kérlek hogy sies el menni, mihent az idö meg engedi. hogy hajora ülhes, én ezt a ládácskát eleonorára bizom. parancsolván néki. hogy kezedben addig ne adgya, hanem dom pedre, dom sebastien és töb jó akaroid elött. akor parancsolá eleonorának hogy venné kezéhez a ládácskát. annak pedig kólttsát a vicé királynénak adá. meg fogod aszonyom abban látni az én hozád valo tiszteletemet; reménlem, és magamnak azal hizelkedem. hogy az én utolso oráim., meg nem engedik. hogy az emlékezetemhez. gyülölségel légy. ezeket a szokot alig mondhatá ki. hogy el nehezedék. és többet nem szolhata. és egy kevés idö mulva senkit nem üsmervén. az elvir karján meg hala
Elvirt mellölle elvivék. thamár és eleonora aházában vivék. aki is olyan nagy keserüségben volt mint ha azt vesztette volna el. ami leg dragábja a világon. de mint hogy a férjében, olyan embertöl vált volna meg. aki oka volt minden nyomoruságinak, amidön el mulának az elsö szomoruságok., a melyeket a szánakodás okozá. és a mely oly természet szerent valo. egy jó szivünek., akor elvirnek nagy oka volt a maga meg vigasztalására. nem is kelleték arra sok idö. az alat a még dom baltazár beteg volt, beliza egy nehány szor irt néki. kérvén arra. hogy had lehesen szembe véle. de thamár. és eleonora
(III. Mulattságos napok: 166)