Ezek a szok igen meg haták. az Elvir szivét. és gyönyörü kegyes tekintettel tekintvén reája mondá, oh! uram, ha életemet akarod, kivány élni is velem együt. nem tsak meg botsátok belizának. de azt fogadom hogy soha meg sem emlékezem. ate eltávozásodrol. a mi ezeket a rabokot illeti. mutatván, thamára. és zelimre. ezek mentettek meg a haláltol, ezek ártatlanok kérlek is arra, hogy oltalmazd. meg öket. a beliza haragjátol. erre inté thamárnak. hogy mondáná meg a vicé királynak hogy beliza mi formában akarta ötet meg étetetni Zélimel. thamár azt elé beszellé nagy okoságal. dom baltazár. azt figyelmeteségel halgatá. és a mikor annak vége volt. mondá a vicé királynénak. had maradgyanak tehat melletted. és a mitsoda rendelést teszek felölled, ök is bátorságban lehettnek melletted.

Ezekre dom baltazár ki mene aházbol. és thamár. nyughatatlan lévén dom sebástien iránt. a kiröl Elvir leg kisebet sem gyanakodék, hogy ki volna. arra kéré elvirt. hogy engedné meg, had maradhatna isáknál mivel, ót tsendesen lehetne. ezt meg engedé elvir. és meg parancsolá néki. hogy goa városábol ki ne menyen hire nélkül. dom sebástien erre meg hajtván magát. felelet nélkül ki mene a házbol. és a sidóhoz mene. ahol. alváré, és eleonora igen várták ötet. azután mindeneket elé beszélle nékik, de a dom baltazárnak elvirhez valo viszá térése nagy nyughatatlanságban veté szivét.

Azonban pedig dom baltazár. mihent elvirtöl kiment. mindgyárt. örizöket rendele. beliza mellé. ollyan szin alat. hogy a portugallusok tudván hogy meg akarta volna étetni a vicé királynét. hogy valamely gyalázattal ne legyenek hozája. és egy szers mind azt is meg izené elvirnek hogy szabad volna udvarában. és parancsolhatna akarattya szerént. azokot a házakot foglallya el magának. a melyek. tettzenek, és hogy hivassa viszá maga mellé eleonorát. akit is mindgyárt maga mellé hivatá. a vicé királyné élvén a szabadságal. a melyet a férje ada néki, mindgyárt hozája mene, akit éppen akor tették volt az ágyban, mivel. az ö fel háborodási. igen kemény hideg lelést okozának néki. dona. Elvir. valoságos szánakodásal lévén hozája. igen meg ijede. és mindenkor mellette volt. dom baltazár ezt látván. nagy háláadásal volt azért hozája. és meg szánván vétkit. szüntelen botsánatot

(III. Mulattságos napok: 165)


Előző oldal | Következő oldal