nem engedék meg. hogy a követtye eleiben menyen. mint hogy maga is nem tett semmi emlékezetet felölle. azért nem akarák esziben is juttatni. ez a mérges fejdelem aszony látván adom baltazár. változását. és meg értvén halálát, egy nehány szor meg akará magát ölni. és tsak nagy nehezen oltalmazták meg. Elvirnek nemes szive lévén, meg halván nagy keserüségit. meg izené néki. hogy szabad volna goa városában, valamint annak elötte.
Ez a szép özvegy. nagy pompával temeteté el a férjét. és a midön mind ezeknek vége volt. az elindulásárol gondolkodék. és mindent el is készitete. de el nem felejtvén. hogy mitsoda nagy hüségel volt hozája a szerecsen zelim. parancsolá thamárnak. hogy keresné fel. és hozná eleiben. az igen könnyü volt. mivel dom sebastien mindenkor a sidónál volt és mind ezen a dolgok alat. hol. thamár. hol. eleonora ment hozája. és mindeneket tudtára adtanak. álváré, és thamár azt kezdék neki jovallani. hogy már most kivánsága szerént valo állapotban lévén. üsmértesse meg magát elvirel. de jol üsmervén az elvir természetit. és látván hogy a nem volna helyes. sok okokra valo nézve. azért. arra az idöre hagyá. a midön portugalliában lésznek. hogy semmiben meg ne sertödgyék a vicé királyné betsülete, de söt még fogadást tétete. thamáral is hogy el titkolná ötet.
Dom sebastien a királyné eleiben menvén. de mint hogy elöbször olyan állapottyában látta. hogy meg nem visgálhatta. azért igen kezdé ötet szemlélni. noha ugy tekintette ötet mint olyan embert. aki meg mentette volna a haláltol, de tsudálkozni kezdék rajta, és ha fekete volt is. de az orczája formáján valamit üsmert rajta. addig tekinté, és szemlélé. hogy dom sebastien juta eszében, és arra meg tüzesedék. az alat pedig dom sebastien sem vette el szemeit rolla. és a fekete köntösben is olyan szépnek tettzék neki. hogy egy nehányszor meg akará magát üsmértetni. de még is meg tartoztatá magát. elvirnek a dom sebastienröl valo gondolat anyira el foglalta volt elméjit. hogy sok ideig halgatásban volt. ugy anyira hogy thamár. melléje közelitvén. mint ha álmábol. akarná fel serkenteni mondá, aszonyom. zelim itt várja aparancsolatodot. jól látom felelé néki nagy suhajtva. zelim mondá ismét neki., néked köszönöm életemet. háláadatlan nem vagyok, jövel el velem lisbonában, és ót szerencsésé tészlek,
(III. Mulattságos napok: 167)