szivit sok gondolati meg változtatván. irtozva hallá a beliza szavait. és nagy siettségel ki menvén a beliza udvarábol. futva ment a maga udvarában és mindgyárt elvirhez érkezék abban a szempillantásban a melyben meg probálta volna a csokoládét.
A midön elvirhez érkezék. látván hogy mindenek. félelemben. és halgatásban volnának. a kutya dögölve a ház közepin. a fincsa mellette. mind ezek olyan rettentö állapotban hozák. hogy az egész teste reszketni kezde. és továb nem birván magát. egy székre üle mondván. oh Istenem. mit látok, és mit tselekedtem.
Dona Elvir magához térvén. mondá. botsásd meg uram ha meg nem akartam halni. tudván azt hogy nem ate parancsolatodbol let volna halálom, azért oltalmaztam meg életemet, hogy abbol egyedül tsak te parancsoly. nem áldozhatom fel életemet. a kegyetlen belizának. de te néked kész vagyok fel áldozni, ha szükséges néked. szoly uram. mivel a veszedelmes italban. amelyet beliza készitetet nekem, vagyon még anyira valo, hogy meg mutathatom néked, hogy ditsöségemet abban tartom. hogy néked engedelmeskedgyem
Dom baltazár Elviröl. a szemeit el nem forditván, sokáig nem felelhete néki, végtire eröt vévén magán hogy meg gyözhesse. keserüségit. mely köny hullatásit okozá, mondá, mind azoknak kik aházban valának. menyetek ki. thamárt, és Zelimet meg marasztá. és mikor tsak négyen maradtak volna a házban mondá a vicé királynénak, aszonyom. haszontalan volna. nekem menttséget keresnem. mivel semmi meg nem mentheti vétkemet, én tégedet. nagyon meg gyaláztalak, eleget kel nékem tenni mindenek láttára, mind azokért., a melyekel meg bántottalak tégedet., igen akarnám, ha boszut álhatnék éretted, de tegyed az eddig valo békeséges türésedhez a botsánatot. a melyel meg botsás. annak a fejdelem aszonynak a ki eléggé meg büntetödik. reménségének. elvesztésével, de ö helyette. fel áldozom néked. ezeket a két rabjait, hogy had tanulyák meg mások hogy olyan dolgot magokra ne válallyanak. én pediglen érzem. hogy a meny. meg boszonkodot a nyomoruságokért, melyeket neked okoztam, idöt arra nem ád. hogy azokot helyre hozam és az én halalom lészen egyedül az a boldogság. a melyet néked. fogok szerzeni.
(III. Mulattságos napok: 164)