egészen okoságát. és meg kapván ötet. meg ölelgeté. és azt fogadá néki, hogy elvirt gyülölné, és az ö jelen valo léte. néki is nehéz volna. és hogy ezt oly nyilván meg fogja nékie mutatni. hogy abban nem kételkedhetik. mivel ö mást nem szeretne. és tsak ö érette akar élni. hanem tsak arra kéri hogy néze meg hogy mint fog elvirel banni. és arra esküszik, hogy ha. azal meg nem. elégszik. ugy bánik véle. valamint ö akarja., erre az fogadásra beliza meg tsendesedék. fel tévén magában. hogy tsak hamar véghez is viteti, addig is azt kiváná töllé. hogy ö ne lássa a vicé királynét. és hogy annak semmi szabadsága ne légyen udvaránál.

Dom baltazár. erre semmit nem felele. de mindgyárt engedelmeskedék. és hivatván egy tisztit. meg parancsolá néki, hogy Elvirt távul szállittaná az ö házátol. a kinek is meg volt parancsolva. hogy soha a házábol ki ne mennyen engedelem nélkül, de mint hogy leányokot kelleték melléje adni. meg engedé. hogy beliza maga adgyon ötöt a rableányi közül melléje, ugy hogy ö mindent meg tudhasson azoktol.

Ez igy lévén. a szerencsétlen elvir. üsméretlen léanyokot láta maga körül. a kiket még nem is érthette. jol, ezt a rendelést pedig nagy keményen vivék végben. de söt még attol avigasztalástol is meg foszták. hogy éleonorával lehesen. mivel dom baltazár meg izente néki, hogy mennyen ki az udvartol, és a leg fövebik rab leány legyen helyette. eleonora tsak nem meg hala keserüségeben. és az elvirtöl valo meg válása igen keserves volt de kételen volt enegedelmeskedni.

A vice királyné rabságban volt a maga udvaraban. ollyan emberek és leányok. szolgálták és örizték. a kikben egész hitele volt belizának. ez a jó erkölcsü aszony békeséges türésel szenvedé mind ezeket. nem akarván. hogy azt mondhassak, hogy leg kisseb panaszt is tett volna a férje ellen. de söt még azon igyekezék. hogy a kegyeségel hozhassa viszá. erre valo nézve. meg érteté. a leg föveb rab leányal, hogy az irás nem volna meg tiltva azért keri hogy adgya meg levelét

(III. Mulattságos napok: 145)


Előző oldal | Következő oldal