a vicé királynak. ezt a leányt thamárnak hitták, és ha rab leány volt is. de sokal nemeseb természet volt benne. mint sem belizában. noha fejdelem aszony volt.
Az Elvir szépsége, kegyesége. és szomorusága anyira meg hatotta volt szivét. hogy igen meg szerette. és hozája kivánta magat kötelezni. de megintlen. üsmervén jol. a beliza természetit. igen el kelleték néki titkolni az Elvirhez valo hajlandoságát. mivel még az is meg volt néki hagyva hogy durván bánnyék a vice királynéval. semmi szabadságot nem adván néki. élete el vesztése alat. azért az elvir kérésire nem tuda mit felelni. mind azon által. kedvit akarván tölteni veszedelem nélkül. mondá néki. hogy arra szabadságot kérne. belizátol. mivel anélkül. a levelet el nem viheti. erre Elvir nagyot suhajta, és thamar belizához mene. akinek tudtára adá hogy mit kivánna tölle a vice királyné. én aszszonyom mondá néki. el nem vettem a levelet. elsöben a te parancsolatodtol vártam. de még azt is tudtodra adom. hogy mit gondolok én ez iránt. én nekem ugy tettzik hogy néked igen szükséges meg tudnod hogy mi lesz a levelben. az én tanátsom a. ha jová hagyod. hogy had irjon. és minek elötte meg adgyam a vicé kiralynak. elsöben néked meg mutatom., hasonloképen bánom a válaszal is. és azokbol meg láthatod mit kel tselekedni.
Ezt a tanácsot beliza igen jová hagyá. és igen kiváná látni. az elvir levelét, azért parancsolá thamárnak. hogy soha egy levelet se adgyon meg Dom baltazarnak. minek elötte ö hozá nem vitte volna, de mindenek. felet elvir meg ne tudgya. hogy ö a leveleit el olvassa. arab leány mindeneket meg igére neki, de olyan szándékal. hogy meg ne tarttsa igéretit, és elvirhez menvén. de a választ tsak akor mondá meg. mikor le feküt volna, mert olyankor tsak egyedül volt véle. és nem akará hogy a többi meg halyák. mikor atöbbi fekünni mentenek, ö az elvir agya mellé térdepelvén, mondá, mindennek másnak aszszonyom. meg esnék a szive belizánon. és a vicé királyon kivül. a te állapotodon, ezek szabadok, és nagy nagy familiábol valok. de igasságtalanok és kegyetlenek, én pedig rab lévén. a szivem szánakodo, a te szerentsétlenségedben én részt veszek, de ide okoság kivántatik. és igen nagy vigyázásal kel el titkolni ahüséget a melyel akarlak szolgalni, azutan mind elé beszéllé néki. hogy mit vegeztek volna el belizával. a levelei iránt.
(III. Mulattságos napok: 146)