A még illyen ártatlan gondolatokban foglalatoskodék. addig az irigy indiai leány nagy nyughatatlanságban kezde lenni el érkezésiért. fö képpen szépségiért. dom baltazár. el hagyván elvirt. beliza házában mene, akit nagy sirásban találá, dom baltazár. azt látván. nem tuda mit tsinálni. szánakodásában. és ez az ember. akinek a szive meg nem eset. egy igen szép aszonynak. okos. és helyes keserüségin, ugy tettzék néki. mint ha a szivét altal verték volna. hogy keserüségit látá. olyan szeretöjének. a ki eröszakos. és mérges volt. és akinek szeretete rendeletlen. valo volt.
Dom baltazár. lábaihoz borulván meg ölelé térdeit és mondá. szeretetre méltó beliza. mitsoda szerentsétlenség történt rajtad, hogy
a természetnek oly szép munkaját kesergeted. kitsoda szomoritot meg tégedet. kész vagyok boszut állani éretted. ha kivántatik. arra esküszöm hogy életemet is fel áldozom éretted,
Beliza ezekre a szokra. ugy téteté mint ha meg tsendesedet volna, de mint hogy a szive ollyan hamis. volt, valamitsoda szép volt személyiben, és nem akarván adom baltazár szivet másal meg osztani. azért minden modon azon. volt. hogy arra kénszerittse, hogy mentené meg ötet Elvirtöl. erre valo nézve. a szeretethez foglalván mesterségel a haragot, mondá néki szerelmes tekintetekel., tsak épen rajtad kel egyedül boszut állanom. tsak te egyedül gyalász engemet. és tsak egyedül. te tettél abban az állapotban a melyben vagyok, az én társam ide érkezet. ö itt abban a szerencsés állapotban lészen, a mely engemet illet, már te tsak ötet fogod tekinteni. és azon idö alat. amelyben mindenkor tsak véle lészesz. az én napjaim. a sirásban. és a szomoruságban telnek el. és tsak a halál. veti végit kinaimnak. a melyet nekem készitesz oh kegyetlen. ne gondollyad azt. hogy én tsendeségel tekinttsem az ö gyözedelmét. ez a hancsár., mutatván azt a melyet az öviben hordozot. meg ment engemet attol, és az a vigasztalásom lészen, hogy meg halván. nem lészek bizonysága hálá adatlanságodnak, ezekre a szokra ugy téteté magát. mint ha ki akarná magát vonni kezeiközül, hogy véghez vigye a mit mondot: a lágy dom baltazár ezen igen meg ijede. és el veszté
(III. Mulattságos napok: 144)