Akor a szép dona Elvir maga mellé ültetvén. egy kis gondolkodás után mondá. dom sebastien. a mit néked akarok mondani. a nehéz a jó erkölcsömnek. de könnyü a szivemnek, mivel meg szogtam volt tégedet szeretni.; természet szerént valo dolog azt néked meg mondanom. de nem szabad már azt meg vallanom. mind azon által arra eröltetz. és hogy másodszor is meg menttsem életedet., azért vallom ezt meg utollyára néked. és vég képpen. igen is. dom sebastien. ollyan kedves vagy ma nékem. mint a mely voltál. a midön parancsolták hogy szereselek. és a menyek az én bizonyságim. hogy ha az életedet meg szabadithattam volna. életemel., sokal keveseb keserüségel választottam volna a halált., mint azt az állapotot a melyben vagyok.
De még többet is mondok. mert én sürgettem magam házaságomot., mivel attol tartottam. hogy mentöl továbra halad. annál hamaréb vége lesz életednek, és mentöl inkáb siettettem szerencsétlenségemet. annál bizonyosabnak gondoltam lenni életedet. egy szoval. magamot el felejtettem. és tsak rollad gondolkodtam. a dolog ugy kivánta. hogy én magamot fel aldozam. azért. hogy ate életedet fel ne áldozák. az egész lisbona tudgya ezt az igazságot. lehetetlen hogy te ne tudgyad.
A szeretetem vezérlet engem. a hüségem meg nem változot. és az artatlanságom. meg ment engem. és bizonyságot teszen rolam. illyen vallásim után., nem kételkedhetel. kegyetlen állapottyárol szivemnek. de mint hogy nem tudod az én végsö szándékomot., ha tsak tudodra nem adom. tud meg tehát azt. hogy mentöl kedveseb voltál nekem. annál inkáb igyekezem azon hogy ki rekeszthesselek. emlékezetemböl. erre mind a nyugodalmom. betsületem, köteleségem. kénszerit. azt ne tudakozad, hogy ha végben vihetemé azt? ezt a titkot tsak nekem kel tudni, hanem azt tud meg. hogy szükséges azt végben vinnem, söt még ate tiszteletedet sem érdemleném meg, ha más képen tselekedném. már énnekem se a nem szabad hogy lássalak, se ahogy halgassalak, és arra nem koteletzhetz, hogy ha gyalázatomot nem kivánod. ha engemet szerettél. vagy ha engemet még szeretz. a betsületemnek olyan drágának kell néked lenni. valamint magamnak.
(III. Mulattságos napok: 133)