meg ne homályosidtsad tehát azt. haszontalan tselekedetidel. igyekezél azon, hogy gyözd meg szeretetedet. és abbol meg látom hogy szerettel engemet, de megintlen. az én igyekezetem hogy tégedet el felejthesselek., az én jó erkölcsömet bizonyittsa meg neked, és nem hüségtelenségemet; ély. és hadd legyen az a vigasztalásom szerentsétlenségemben. hogy én mentettelek meg ahaláltol, egy szoval. tarsd meg azt az életet, a mely nékem oly drágában telik., és ne ted veszedelemre. abban a helyben ahol vagy. hadd el azt örökösön; vagy pediglen tsak akor jöj viszá. a midön a szerentsétlen elvir el végezi életét,. akor meg engedem hogy eszedben jussak., hogy szeretetemel magadnak hizelkedgyél. és hogy magadot meg vigasztallyad halálom után. eredgy, mondá néki sebes köny hullatásival. meny el innét siettségel. és el távozásodal. viddel rettegésimet., én nekem ne felely. mert én azt magamnak mind meg mondom. a mit akarnál nekem mondani., mind tudom amit gondolsz., és a meg hatotta szivemet. tekinsd meg szivemet hogy mitsoda állapotban vagyon. valamint én meg tekintem a tiédet. és az én rajtad valo hatalmomnak. adgyad azt az utolso jelét. hogy engedelmeskedgyél nekem. és többet nem szolhata. dom sebastien pedig, nagy szeretettel. és keserüsegel. fel emelé szemeit., és a térdeihez borula, a kezét meg fogván. meg tsokolá. és a köny hullatásival ásztatá. és ugy tettzék. mint ha mind a kettö halálán volna. de a jó erkölcsü Elvir. inte éléonorának, a melyet dom sebastien. észre vévén. fel kele. és keserüségében nem szolhatván, éléönora után mene. a ki szerencsésen ki vivé a kertböl. és ugyan szerencsésen is érkezék szállására álváré pedig nagy halgatásal kisére.
Mikor a szállásra érkeztenek. Dom sebastien. nagy keserüségében sokáig setált a házban. egyet sem szollot. álváré pedig mellette volt. végtire meg állapodék. és mondá. ennek igy kell lenni, Elvir azt akarja. engedelmeskednem kel néki, mint ha álváré hallotta volna az ö beszelgetéseket., álváré élnem kell. nem azért hogy el felejttsem. hanem azért. hogy szeresem. és tisztellyem mind holtig.
Ez a hü szolga meg örülvén ezeken a szokon és észre vévén hogy mi
(III. Mulattságos napok: 134)