Dom Sebástien. szégyenelvén hogy meg fosztották volna fegyverétöl. mondá. tekintvén szomoruán Elvire. mit vársz., és miért nem sietz halálomal. dom sébastien. mondá elvir. könyves szemekel. a mitsoda állapotban látlak, az, az én más félelmimet el üzi. a te nagy keserüséged. én nekem nehezeb pirongatásidnál, mert a te keserüséged eszemben juttattya. hogy mitsoda jót vesztettem. el. ate pirongatásodot pedig nem érdemlem. de még is azt meg tselekszem, hogy eröt veszek magamon éretted; egy kis ideig el akarom felejteni, hogy ki légyek. és hogy mivel tartozom magamnak, és elödben terjesztem szivemet., tudom dom sebastien, hogy hitelt adcz beszédemnek. mivel szeretz. es ate nagy haragodban is. bizonyos vagyok. hogy belsö képpen igasságal itélsz felöllem. és nem kételkedel ártatlanságomban. mind azon által. mint hogy magamnak kel. arrol bizonyságot tennem., arra is reá állok. de az én igazán valo meg vallásomért. két dolgot kivánok tetölled. az elsö a, hogy a magad halálára ne igyekezél. életedet tarsd meg, visgáld meg hogy mit akarál tselekedni. a mely tselekedet nem illik. egy nemes szivhez. és egy olyan emberhez. a kinek engedelmeskedni kell. az Isten rendelésének. a második a, hogy tsendeségel halgasd meg beszédimet és hogy énnekem szeretetedröl semmit ne szóly. mivel már most én azt meg nem halgathatom. ha ezt a két dolgot meg tartod., én sem titkolom el elötted, a mi a szivemben vagyon, és most utollyára ugy tekintvén tégedet., mint olyat a ki énnekem leg drágáb a világon. annak minden titkát elödbe teszem. felely erre dom sebástien. rea állaszé erre a mit kivánok tölled.
Elvir ezeket a szokot oly ékeségel. igazságal mondá ki, hogy a szerentsétlen dom sebestien. a ki a szemeit rolla le nem vette., tsudálkozásal halgatá. és egy kevés ideig nem felelhetvén. minden haragja el mulék. a lábaihoz esék. és mondá. érzem hogy nem érdemlem az életet., de oh! mitsoda okosságot kivánhatz egy olyan embertöl. aki örökösön el veszt tégedet., mind azon által. látom az én igasságtalan pirogatásimot. és azt: hogy mitsoda engedelmeségel kel a te akaratodnak engedelmeskednem igen is aszonyom. mondá nagy suhajtva. fogadom hogy azt tselekeszem amit parancsolsz nékem. akar mi legyen a. és az idöre, a szeretetre. és a keserüségre hagyom el végezni azt az életet., a melyet ujontában néked ajánlom.
(III. Mulattságos napok: 132)