lön. az iffiu grofnak szépségit tsudálá. de thibolthoz. az ö nemesi ékes termetiért, és szép férfiu abrázattyáért, különösön valo betsülettel volt
Es mondá nékik. a sultánné hozám valo nagy hüségéböl. és hozátok valo jó akarattyábol., mentette meg életeteket. azt is akarja hogy veszedelemre is tegyed azt érettem, azért készüly. hogy meg indulhass holnap után. az én tanácsom arra reá állot. hogy te légy feje hadamnak. az én népem annyira meg unta már a sok hartz vesztést. hogy nem fogja illetlen dolognak tartani ha én rend kivül valo modot keresek arra. hogy helyre állithassam dolgomot. és ha szinte keresztény vagy is. de az én hadam örömel fog néked engedelmeskedni. ha a te vitézséged meg egyezik. az ö reménségekel.
Thibolt mindenekre ajánlá magát a sultánnak, mind nagy szorgalmatoságára. mind nagy hüségére. azután a sultán eleiben ada néki mindeneket. hogy mit tsekedgyék, és a maga házában mene,
A ki is alig mene ki a házbol. hogy a királyné thibolthoz fordulván. mondá néki. a hitetlenek ellen mégy hartzolni, emeg egyezik a mi vallásunkal. de édes thiboltom egyeztesd meg csendeségemet bátorságodal, hartzoly a gyözedelemért. és nem azért hogy meg haly. ne kiméllyed ellensegedet, de kiméllyed életedet, mivel tudod hogy attol füg az enyimnek minden boldogsága. és azt tud meg. hogy azert szerencséltetem életedet hogy jobban meg szabadithassalak, thibolt ezeket a kedves szavait szivesén meg köszönvén. meg igéré néki. hogy tsak azért fog hartzolni. hogy mindenkor véle lehessen
Mint hogy már ideje volt, azért mindnyájan a szállásokra menének., oda érkezvén. thibolt ót talála egy uri köntöst. és egy drága kardot, a melyeket a sultán küldötte néki. ajándékban. mindgyárt fel is vévé. a köntöst, és a kardot fel köté. és a sultán udvarlására mene., a ki kedvesen látá ötet. azután sokat beszélgetének együt. a hadakozásrol. és a sultán látván ahadakozásra valo nagy értelmét. tsak nem bizonyos lett a gyözedelemben, azon napot, és a másodikát. a hadak készületiben tölték. mint hogy pedig thiboltnak meg kelleték indulni., saidát a király néhoz küldé. hogy had butsuzhasson el tölle magánosan, a király né aki ezt ugy ohajtotta valamint ö. maga. éttzakára halasztá a butsuzást. azért a midön mindenek nagy tsendeségben valának saida a sultánné házába vivé thiboltot.
(III. Mulattságos napok: 102)