püspök, vagy a diaconusok kezében adták. és nem volt szabad más féle ajándékot tenni az oltára, akenyéren, és a boron kivül, az anya szent egy háznak, vala földi joszága. még az üldözéseknek idejében is, mivel. hogy azoknak vége lett, parantsolat adatot ki. hogy viszá adassék, ezt láttyuk Constantinus, és licinius parantsolattyibol. 313 esztendöben, ap.lact de mort.persec.45. euseb. X.hist.C.5.
Ezek tehát az anyaszent egy ház kintsei, a melyeken oly igen kaptanak apogányok, és a melyek, az üldözéseknek. egyik okai valának, amint ezt láttyuk a szent lörintz példájábol, a diaconusok hivatallya vala, hogy kezekhez vegyék mindazt, valamit adtanak az egy házi közönségesen valo szükségre, azokra ök vigyáztanak, és ök is osztogatták el apüspök parantsolattya szerént, a kinek is ök adták tudtára. kinek, kinek szükségit, az ö hivatallyokban állot, hogy. végire mennyenek. kinek mire vagyon szüksége, irásban kelletet nékik tartani, az egy házi szolgáknak, a szüzeknek, özvegyeknek, és más egyéb szegényeknek számokot. akiket kelletet táplálni az anyaszent egy háznak. ök visgálták meg az ujjakot, kik bé akarták magokot iratni, önekik vala gondgyok hogy a jövevényeknek szálások, és eledelek legyen, a világiak minden dologért öhozájok mentenek, ök is jelentették bé dolgokot a püspöknek, akihez nem mentenek szabadosan tiszteletnek ókáért, ez igy lévén, a diaconusok élettye, munkás élet vala, gyakorta is kelletet ki menni nékik, ide s’ tová a városra, és némelykor hoszu utra is menni, ebböl az okbol nem viseltenek hoszu palástot, se oly böv köntösököt mint apapok, hanem szük köntöst, vagy dalmaticát, hogy könyebben járhassanak, és munkálodhassanak. Const. apost II. C.51.
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 372)