kik epiphániakor is kereszteltenek. Conc.tribur. és ez a szokás, meg tartaték még mind atizedik saeculumig, de minden idöben meg keresztelték. azokot. akik veszedelemben voltanak., vagy nagy üldözésekben.
A keresztelésnek napján, a keresztelö helyre vezették a catechuménusokot. ót ellene mondatának vélek, az ördögnek., és az ö pompáinak, tertull. de bapt C. 19.20. az után, ahitröl kérdezkedtek töllök, és a hiszek egy Istent. vélek el mondatták. S.Cypr.epist. 70. ad januar. rendszerent avizben mártották akeresztelendöket, három szor., és mindenik mártáskor. aszent háromságnak. egyik személlyit nevezték, tertull.in prax. 6.26. mind azon által, az öntözésel valo kereszttséget. elegendönek találak lenni, szükségben, ugy mint abetegeket. de anép clinicusoknak nevezé azokot., akik illyen formában kereszteltettek vala meg az ágyban., ahivek gyermekeit minden idöben meg keresztelték. még azt sem várták. hogy nyolcz napi legyen. és a kereszt atyák, ö érettek feleltenek, akár menyi idösüek valának is azok akiket meg kereszteltenek. de gyermekeknek nevezték. tertul. de bapt C. 18. akereszttségkor, meg kenték öket szentelt olajal. S.Cypr. epist.70. ad januar. akiket meg keresztelték, azokot, a püspök eleiben vitték. és öket meg bérmálta, idem.epist.73. ad.jubaian. de azokot is kik bérmálás nélkül holtak meg, valoságos hiveknek tartották, tertull.de resur Car. Cap 8. akiket meg kereszteltek. azokal. mindgyárt, tejet és mézet étettek, a mely jelentette az igazán valo meg igért földet, a melyben léptenek, és a lelki gyermekséget, a neophyták, nyolcz napig viselték. a fejér ruhát, melyet a kereszttségkor adtanak reájok., jelentvén azt az ártatlanságot, a melyben kell lenniek holtig, azt nem láttyuk, hogy akiket már nagy
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 315)