korokban kereszteltek meg, hogy azokal aneveket el változtatták volna, mivel sok szenteket látunk, kik még kereszttségek elött valo neveket meg tartották, ugy mint, dénes, márton, demetrius, de a gyermekeknek, leg inkáb az apostolok neveit adták, vagy pediglen valamely áitatos neveket. valamint görögül Eusébius, Eustathius, hesychius, gregorius, athanásius, deákul, pius, vigilius, fidus, sperantius, és töb illyenek, mellyeket adtanak reájok., az ujjonnan kereszteltettekre, akereszt atyák viseltek gondot, apapok pedig igen vigyáztak reájok, hogy keresztényül éllyenek.
6. Beszélgetés. Az Imádságrol.
Uj életet kezdének tehát ezek élni, a mely, mind belsö, mind természet felet valo vala, és azt, könnyünek találák., a mi annak elötte, lehetetlennek láttzot lenni, st.Cypr.epist. ad donat: az elsö, és aleg nagyob foglalatosságok. az imádság vala, amint szent pál is, ezt leg inkáb hadgya nékünk, és mint hogy arra int minket, hogy szüntelen imádkozunk, ök is azon igyekeztek, hogy mentöl többet imádkozhassanak, és mindenkor. az Istenhez fordithassák elméjeket, együt is imádkoztanak, amikor, lehetet, tudván azt, hogy mentöl többen gyülnek esze, hogy az Istennek. egyenlö kegyelmit kérjék, annál inkáb meg nyerhetik, valamint akristus mondgya. ha ketten. vagy hárman. &.matth.18.19.20.
Szent Ignátz, azt jovallya, szent polycárpusnak., hogy gyakorta legyen gyülekezet, és arra inti., hogy ót mindenikét neve szerént keresse fel, mivel apásztorok jelen létek, nagyob tisztelettel vitetik végben az imádságokot. és ahivek, nagyob buzgoságra indittyák egy mást.
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 316)