vélek rosz szokásokot, de még azután is sokáig probálgatták, noha az illyenek nagy buzgoságal kivánták is meg téréseket. de a keresztények azzal könyebben bé nem fogadták, akik közikben akartak allani.
Az ollyat. akit már gondoltak. hogy bé lehet fogadni, a Cathecuménusok köziben tették, apüspök, vagy a pap. reá tette kezét, a homlokán keresztet vont, és imádkozot érette, hogy az oktatást bé vegye., és hogy mélto lehessen el érni a kereszttséget. az illyen a prédikátion jelen lehetet, ahol atöb pogányok is jelen lehettek, valának pedig ollyan Cathechizálok, akik vigyáztanak a Cathecuménusokra, és akik oktatták öket, ahitnek elsö részeire, de egészen atitkokot nékik meg nem magyarázták, a melyekre nem valának még alkalmatosok. de föképpen, az erkölcsököt illetö rendekre tanittyák vala, öket, azért hogy kereszttségek után, meg tudhassák, miképpen éllyenek, ugyan erre az erkölcsököt illetö oktatásra irá szent kelemen az ö pédagogussát. aki is panténus nevü filosophus után, tanyita, az alexándriai iskolában, az az, hogy azokot tanyitá, akik keresztényeké akarának lenni, azután origénes lett helyében. euseb.VI.hist.C.15.
A Cathecuménus rendiben, két esztendeig kelletet rend szerént maradni, de ezt az idöt, vagy meg hoszabitották, vagy meg röviditették, ahoz képest, amint már a Cathecuménus viselte magát, atanulásban, de nem tsak atanulására vigyáztanak, hanem ha meg jobbitottaé szokásit, ugyan ebben arendben is hagyták mind addig, valamég egészen meg nem tért, ettöl vagyon. hogy sokan, tsak nem utolso orájokig halogatták a kereszttséget, mivel tsak éppen azokot keresztelték meg, akik aztot kérték, és ohajtották fel venni, noha arra gyakorta intették öket, hogy kérjék, azok kik azt kérték, és arra érdemeseknek itéltettek lenni, a nagy böjt kezdetin, a
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 313)