inditották, az apostolok tselekedetiben, látunk illyen külön, külön féle tanitásokot. az Isteni dolgokrol pedig, tsak azoknak beszélettek, akik valojában halgatták. de tsendeségel, mert mihent látták hogy a pogányok haragra indultak. vagy nevették, a mit nékiek mondottak, amint esokszor meg történt, olyankor ahivek halgattak. ne hogy valamely káromkodásra fakaszszák öket, st.just intryph. idövel pedig, holmi irásokot botsátának ki, hogy a pogányoknak, meg mutassák hamis vallásokot, alexándriai szent kelemen illyen irásokot botsáta ki, illyen vala, tatiánusnak, agörögök ellen valo tractátussa, de leg inkáb, atsuda tételek téritték meg öket, azután, a keresztényeknek, szent elettyek, és a martyrumságot, álhatatosságal valo szenvedések.
A midön valaki keresztényé akart lenni, aztot, apüspökhöz, vagy valamely paphoz vitték, és meg visgálták, hogy ha ugyan valojában kiváné meg térni, mivel attol tartottak, hogy a titkokot, meg ne ferteztessék, közositvén azokban, érdemetlen személyeket. és nehogy ollyanokot vegyenek bé, akik álhatatlanságokal. meg gyalázák az anyaszent egy házat, jol meg visgálták tehát az ollyat aki keresztényé akart lenni. meg tudakozták elöbszőr, hogy miért kiván azzá lenni, mitsoda rendben lévö, hogy ha szabadosé, vagy rab, mitsoda életet élt annak elötte., az ollyanokot pedig, akik valamely gyalázatos hivatalban. vagy szokásban vett vétkekben voltanak, addig bé nem vették, valamég azokot el nem hagyták, ez igy lévén a nyilván valo vétkes aszszonyokot bé nem vették. se azokot kik aszszonyokal kereskedtek, se a gladiatorokot, se akik apiatzon tántzoltanak. énekeltenek, anép mulattságára, se a szem fény vesztököt, jövendö mondokot, vagy a kik irásokot osztogattak, hogy meg mentse valamely szerentsétlenségtöl, mind ezeket ugy vettek bé, minek utánna el hagyatták volna
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 312)