azután nem is tzéloztak más dologra., ezek az okos, és értelmes emberek, tiszta életet kezdvén élni, és nem a magok hasznát keresni, tsendesekké, és együgyüekké lettenek, azal a nemesi együgyüségel, a mely meg veti, a másnak, alatomban valo ártást.
Ez igy lévén, a keresztényi vallás, nem tsak a romai birodalomban emelkedék fel, hanem még romának közepette, ollyan idöben pedig. amelyben leg nagyob virágjában., és tudományában vala, de leg nagyob meg romlásában is, az Évangyéliumnak Istenisége, gyözedelmet vett, azokon, amelyek véle ellenkeztek, mivel, atudomány, és akevélység, ellent állottak a keresztényi együgyüségnek, tudománynak, és ahit alázatosságának, a szivnek, és a szokásnak meg romlások, nem szenvedheték annak tisztaságát. és szoros tanyitását, szükséges tehát ezeket igen jol meg visgálni, nehogy valaki azt gondollya azután, hogy az apostoloknak. tsak ostoba emberekel volt dolgok, a kikel könyü volt, mindent el hitetni, s.aug.epist.137. ad volus. épist.138. ad marcell. de Civit.lib.22. C.7. de vocat gent 1.11. C.15. tertulliánus ezeket jol meg tudta mutatni, apogányoknak. mondván, a kristus Jesus nem ugy tselekedet mint numa, a ki durva, és vad embereket szeliditte meg, meg terhelvén azokot istenekel. hanem ollyan embereknek nyittá fel szemeket az igazságra, akik tudosok, és értelmesek valanak apolog. C.2.
5. Beszélgetés. A tanitásokrol. és a kereszttségröl.
Az Évangyélium prédikálásanak módgya. külön külön féle képen volt. ahalgatokhoz képest, a sidoknak, a profétiákbol, és a szent irásbol kelletet bizonyitani, apogányoknak, amagok poétáibol, és filosophusibol kelletet bizonyságot hozni, atsudák pedig, mind egyikét, mind amásikát figyelmetességre
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 311)