valoságát., és inkab is íllettek minden féle elmékhez, mint sem a filosophusoknak minden sylogismusi, vagy erösitö beszédi, mert azokot mind atudosok, valamint Nicodémus, mind atudatlanok. valamint avakon születet., mind egy aránt értették, és tsudálták, a beszéd közben. sokszor hozá elé atörvényt, és a profétákot, meg akarván azal mutatni, hogy az ö tanitása, ugyan azon bölcseségböl, és azö tsuda tétele ugyan azon hatalombol származnak, és hogy mind az ó, mind az uj testamentum. ugyan azon egy Isteni hatalomra vannak fel álitva. ezert is hoza elö gyakorta sok bizonyságokot az ó testámentumbol.
Illyen formában készitté a tanitványinak elméjeket, hogy azokot, az Isteni hatalom alá vessék, nem ugy mint a filosophusok. kik nagy haragos vetekedésekre szoktatták tanitványokot, azon szin alat, hogy az igazságot keressék, akristus azt nem kereste, nem is kételkedet mint socrates, mert valosagot beszélt, és tellyes lévén igazságal, azt ugy nyilatkoztatta ki, amint néki tettzet, egy szoval, hogy beszédit, a tanitványi jobban halgassák, és példáját kövessék, vélek egy társaságban lakot, és vélek, szegénységit követette, el küldvén öket minden költtség nélkül, de sött még, mikor véle valánakis éhséget szenvedtenek, ugy anyira hogy szombat napon, buza fejet kelletet tördelni amezön. és azt enni.
Igen nagy szorgalmatosságal oktatta öket, és amit meg nem foghattak, azt különösön meg magyarázta nékik. ugy bánt vélek, valamint barátival, mindeneket nékik ki nyilatkoztatot. annyiban, amenyiben arra akoron alkalmatosak valának. de némely szorgalmatos kérdésekre meg nem felelt nékik, mint mikor azt akarák meg tudni, mikor lészen
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 297)