tiszteletben tartatta magát. azt kétt szer láttyuk hogy sirt, de nevetésit, vagy tsak mosolygását. egy szer sem láttyuk. valamint szent Chrysostomus mondgya, ö nem kért senkitöl semmit., amint hogy, jobban szereté tsuda tétel által. ahal szájábol pénzt ki vétetni, mint sem költtsön kérni, azt mindenkor meg tartotta, hogy jób adni. mint sem mástol venni, mindennek volt ö reája szüksége, ö néki pedig senkire nem volt., városrol, városban menven. mindeneket intet apenitentziára., abetegek könnyen mehettek hozája, és annyira meg alázta magát. abünösökhöz, hogy ett vélek. és hozzájok szállot, söt még azt is meg engedte, hogy rosz életü aszszony a lábait meg mossa, és kenetekel meg kennye., ez ugy tettzék, mint ha ellenkezet volna, azö szegény, és sanyaru életével.
Mint hogy azért jött volt, hogy tanittson, azért szüntelen is tanitot, mind közönségesen, mind magánosan. az a szokása volt néki., hogy szombatokon, a synagogákban magyarázta a szent irást, valamint a sidó doktorok., azért hitták ötet is mesternek., vagy rabbi, de ötet, nem ugy tekintették. mint atöbbit, mert nagy méltoságal tanittya vala öket, és álmélkodnak vala az ö kedves beszédin. a melyek származnak valaszájából.
Az ö beszéde egyenes, és világos volt. minden tziffraság nélkül, a mely sokal hathatosab volt. az ékes beszédeknél, az ö beszédi, mondgya szent justinus. rövidek. és egybe voltak foglalva, mert ö nem volt sophista, hanem az Istennek ereje, és igéje, némelykor inkáb tselekedettel felelt. mint sem szoval., mint mikor a szent jános tanitványinak mondá, menyetek el, és mondgyátok meg jánosnak, a melyeket. hallotok. és láttok, gyakorta élt példa beszédekel, azért hogy meg büntesse halgatoinak. szán szándékal valo vakságokot., de az ö szent élete, és tsuda tétele, inkáb meg bizonyitották tanitásának
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 296)