és hátul álván, köny hullatásival mosogatá lábait, hajával azokot meg törölé, meg tsokolá. és azokra hinté alabástrom edényben lévö kenetet. a farisaeus pedig ki hozája hitta vala jésust. meg visgálván az aszonynak tselekedetét, akinek is rendeletlen életét tudta, mondá magában, ha ez az ember proféta volna. tudná azt, hogy minémü aszony volna. az. aki ötet illeti, mivel nem hitettheté el magával, hogy a kristus meg engedte volna magát illettetni oly vetkes aszonyal, Jesus pedig üsmervén az ö gondolattyát. két embernek példáját adá eleiben, mindenike adoságban léven. az egyike nagy suma pénzel tartozot. a másika kevésel, de nem lévén se egyikének. se a másikának miböl meg fizetni. az ember a kinek tartoztanak, el engedé nékik adoságokot. az utan kérdé a farisaéustol, ekét ados közül, melyikének kel leg inkáb szeretni a kölcsön adót.? a ki is felelé, hogy annak. a kinek leg többet engedtek volna el, az Isten fia jóvá hagyá ezt a feleletet., és mondá néki látodé ezt az aszonyt, a te házadban jöttem, vizet nem öntöttél alábaimra, epediglen köny hullatásival mosta meg. és hajával törlötte meg, tsókót nekem nem adtál, epediglen. a miolta ide jött, meg nem szünt tsokolgatni lábaimot. a fejemet olajjal meg nem kented, épediglen kenettel kente meg lábaimot. az okáért mondom néked, hogy sok bünei botsátattak meg néki, mert igen szeretet. akinek pedig kevesebbet botsátanak meg. kevesebbé szeretet. mint ha azt mondotta volna a farisaeusnak, kevesé szeretz. mert igaznak tartván magadot. magadal el hitetted hogy az Istennek kevésel tartozol., ez az aszony pedig aki igen vétkesnek üsméri magát lenni, sokat szerette azt, akitöl anyi büneinek botsánattyát reménlette, és azon szeretetért, meg is nyerte a botsánatot, a mint is hogy mondá az aszonynak, a te vétkeid, meg botsátattak néked. akik pedíg asztalnál jelen valának. zugolodni kezdének ezeken a szokon, mondván magokban, kitsoda ez, aki abünököt is meg akarja bótsátani,? Jésus pedig meg vetvén az ö zugolodásokot, mondá az aszonynak, ate hited meg szabaditod tegedet. eredgy el békeségel.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 652)