tselekedniek. a népnek azt felelé, hogy a kinek két. köntöse vagyon. és a kinek vagyon mivel táplálni. adgyon annak akinek nintsen. azt hagyá a publicánusoknak, hogy többet azon kivül ne vennének. mint sem a mint parantsollyák nékik, és az hadi embereknek. hogy meg elégedgyenek soldokal. és hogy senkivel. se eröszakosan. se tsalárdságal ne bányanak, Ezek a bölts feleletek, az ö tiszta és szoros élete. igen nagy tiszteletben véteték a népel szent jánost, ugy anyira, hogy mindnyájan olyan gondolatban valának felölle, hogy talám ö lehetne. akristus. azaz. a messiás. akit oly régtöl fogvást várnak. hogy pediglen az illyen gondolatot el vegye elméjekböl. mondá nékik, én titeket vizel keresztellek, de egy más fog utánnam jöni, a ki hatalmasab nálamnál, és akinek nem vagyok mélto meg oldani saruját. ö fog titeket meg keresztelni, szent lélekel, és tüzel, önéki kezében vagyon a szoro lapáttya. és meg tisztittya a szürüjét, és öszve gyüjti buzáját a tsürben, a polyvát pedig meg égeti el olthatatlan tüzel.
A midön az egész judeában valo nép, szent jánoshoz menne, hogy meg keresztelné ajordán vizében. akristus Jesus harmintz esztendös lévén, el hagyá názareth városát, ahol tsendeségben varta. az idöt a melyben el kezdgye a nagy munkát, a melyért evilágra jött volt, és a jordán vize mellé mene. hogy az ö elöljárojátol. meg kereszteltetnék a többivel együt,. szent Jánosnak nehezen ésék. a kristusnak oly igen valo maga meg alázása, és a menyiben tölle lehete. ellent álla akarattyának. mondván, én nekem kell tölled fel vennem a kereszttséget. mind azon által. te jösz én hozám? de akristus felelé néki, had reám most. hadd tölttsem bé akaratomot, mivel eszerént kel nékünk bé töltenünk
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 619)