halom meg aláztatik, a horgas utak. egyeneseké lésznek. és a darabosok. simáká.
Szent János eszerént kezdé predikálását. penitentziát tarttsatok. mivel közelget a menyeknek országa., és hogy tanitásának nagyob. hitelt adathasson. nem tsak beszédével. akará hirdetni apenitentziát, hanem még példájával is. mivel az ö öltezete teve szörböl vala, és bör öve. az ágyéki körül, azö eledele pedig sáska, és vad méz vala. egy illyen predikátort, aki leg elöbször maga követte azt, a mit másoknak prédikállot. igen sokaknak kelleték követni. a mint is hogy, az egész jerusálem. ajordan körül valo tartomány. és az egész judea. hozája el menének, vétkeket néki meg vallák, és ö ajordán vizében. meg kereszteli vala öket. a sok sereg közöt pedig látván sok farisaeusokot. és sadduczaeusokot hozája menni, a kereszttségre, a farisaeusok. olyan sidok valának. kik magok felöl azt állitották. hogy ők tudgyák. és tarttyák meg leg jobban atörvényt, ezek is valának, mind nagyob betsületben. mind hatalmasabbak a nép elött. de meg fogjuk még látni ebböl ahistoriábol, hogy mindnyájan. nagy hipokriták valának, A sadducaeusok. nem hitték a lélek meg halhatatlanságát. ezek kevés számuak valanak. de mind inkáb az eleje a sidoknak. szent jános eszerént beszélle tehat a farisaeusoknak. és a sadducaeusoknak, viperátol fajzottak, ki mondotta meg néktek, hogy el kerülnétek. a következendö haragot. teremptsétek tehát méltó gyümölcsét apenitentziának, és ne mondgyátok azt magatokban. hogy ábrahám a mi atyánk, mert mondom néktek, hogy az Isten támaszthat ezekböl a kövekböl. fiakot ábrahámnak, a féjsze a fa gyükerére tétetet. azért amely fa jó gyümölcsöt nem hoz, ki vágattatik. és atüzre vettetik.
A nép, és a publicánusok, az az, az ado szedök, és az árendások. és az hadi emberek. azt kérdék tölle. hogy mit kellesék
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 618)