minden igazságot, szent jános ezt halván, engedelmeskedék. és meg keresztelé akristust. a ki is ki menvén a vizböl, imádkozék, és a midön imádkoznék. a szent lélek galamb képében reája szálla, és az égböl szózat lön, mondván, ez az én szerelmes fiam. kiben nékem kedvem tölt, akristus tellyes lévén szent lélekel. ugyan azon lélektöl apusztában viteték,
A kristus böjtölésbe tölte ott negyven napot, és negyven éttzakát. és mint hogy a szent lélek azért vitte volt a pusztában hogy meg kisértetnék., azon hoszu böjt után. akaratal valo éhséget érze magában. hogy álkalmatoságot adgyon az ördögnek. akisértésre. a mint is hogy, akisértö hozája közelgetvén mondá néki, ha Isten fia vagy. parantsollyad, hogy ezek a kövek változanak kenyereké, de akristus felelé néki. nem tsak. kenyérel él az ember., hanem minden igével, mely az Isten szájábol szarmazik; akor az ördög. a jerusálemi templomnak. atetejére vivé ötet. és mondá néki hogy ugordanék le onnét, mutatná meg azal. hogy Isten fia. mivel meg vagyon irva, hogy az Isten meg parantsollya angyalinak. hogy téged meg örizenek, és kezekben tarttsanak. hogy magadot meg ne sérttsed, erre az irásbol valo versre, akristus., meg más versel felele. mondván. ne kiserttsed ate uradot Istenedet; ez után fel vivé az ördög ötet, egy igen nagy hegyre. a honnét meg mutatá néki, a világnak minden országit, azoknak minden fényeségit, és ditsöségit, és mind ezeket nékie igéré. hogy ha le borulván elötte imádná ötet. erre mondá akristus néki. meny el sátán. mert irva vagyon. hogy tsak ate uradot Istenedet imádgyad, és tsak néki szolgály. az ördög látván haszontalan valo mesterségit. el hagyá. és azonal az angyalok jövének, és szolgálának néki.
A kristus el hagyván, a pusztát, viszá tére azon helyre, ahol. szent jános. prédikál, és keresztel vala, ez ahü elöljáro szüntelen beszél vala akristusrol ahalgatoinak. és fel szoval kiálttya vala, hogy ö rolla mondotta volt azt. hogy a ki
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 620)