volt közöttök, hanem mindenik meg elégedet az eleitöl maradot jószágal, és azt kedvesen mivelte., tudván azt. hogy soha idegen nem birhattya örökösön, hanem a maradéki fogják birni.
Azt nem kell tsudálni. ha oly igen ragaszkodtanak a földgyökhöz, és joszágokhoz., aköteleségekben járt, és abban az Isten torvényit követték. ezért is láttyuk az irásban. hogy náboth oly nemesi modra. oltalmazá amaga joszágát. amidön áchás király meg akará tölle venni az eleitöl maradot örökségét, atörvény azért mondgya hogy aföld az Istené, és azt ökk ugy birják. mint sellérek, aföldgyöktöl egyebet nem fizettek. hanem atizedet, és atermésnek sengéjét ki adták. atörvény szerént, samuel anépet azal fenyegeté, hogy akirályok. iga alá vetik öket, és adot vetnek buzájokra, és szöllöjökre, az izraélitáknak tehát mindnyájan egyenlö nemeségek vala..ajoszágban is tsak nem mindnyájan egyenlök valának, és ha valamely familiának a szaporodás miat. egy nehány részre kelleték osztani aföldet. akoron nagyob szorgalmatoságal kelleték azt mivelni, és több marhákot tartani apusztákon.
Ez igy lévén, ha valamely külömbség vala az ö joszágok között, az a külömbség. amarhákbol, és a más egyéb ingo joszágokbol állot, marhákot. ugyan ollyanokot tartának valamint apátriárkák, és azok közöt. himet sokal kevesebbet hagyának meg mint sem nöstényt, mivel másként alkalmatlanságokra lett volna, atörvény tiltván nékik aherélést, lovakot nem tartottak, ugy is ahegyek közöt. azoknak nem nagy hasznokot vették volna. akirályok egyiptumbol hozatának magoknak lovakot. közönségesen, mind gazdag, mind szegény, szamáron járt. az irás Jáirnak. egyik abirák közül valonak. nagy méltoságát akarván meg mutatni, azt mondgya felöle. hogy harmintz fia lévén, mindenik egy szamáron járt, és harmintz városnak parantsoltanak.
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 194)