kivántaték az ö nagy számu marhájok számokra, holot meg idegen országbol is sok marhákot vettek. a moábiták. királya száz ezer bárányt. és meg annyi kost tartozot adoban adni, az izrael királyának, áchásnak, és az arabiaiak. josaphátnak. hét ezer ött száz kost adtanak adoba.
Az a sok számu marha, nagy segittségire vala az izraélitáknak, mivel annak nem tsak ahusával hanem még a tejével is táplálták magokat. mert ök tsak közönséges ételel éltenek. erdejek kevés lévén, ajó földet mindenüt meg mivelték, és akerttyek tele vala gyümölcs fákal.
8. Rész. Az Izraéliták joszágirol.
Mindenik Izraélitának, vala különösön földgye. és ugyan azon föld. a melyet az elei vettek volt az osztáskor josué idejében nékik nem vala szabad ajoszágot meg változtatni, és oly eleit vette vala annak atörvény, hogy ö nékik nem lehete se magokot ki pusztitani ajoszágbol, se mód nélkül meg gazdagodni, mivel minden ötvenedik esztendöben, viszá kelletet térni az el zálagositot joszágnak, és nem tsak ebben a negyven kilentzedik esztendöben. nem volt szabad meg kérni az adoságot., de sött még a szombati esztendökben sem vala szabad, mert mint hogy azokban az esztendökben aföldnek hasznát nem vették, az igasság hozta magával., hogy az adosság is meg ne fizettessék, és mivel hogy oly nehezen vehették fel az adoságot, költtsön is nehezen adtanak, ez igy lévén nem volt annyi alkalmatosság, hogy valaki egészen ki pusztithassa magát. joszágábol, atörvény is tsak ezt kivánta, és mint hogy igen nehez volt örökös joszágot szerezni. azért ajoszágban valo telhetetlenség. és nyughatatlanság is ritka
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 193)